2013. június 9., vasárnap

3.rész



Egy egész éjszakai forgolódás után az ébredés... Nem túl kellemes. Konkrétan úgy nézhettem ki reggel, mint aki egy vagy két napja nem aludt. 
- Te. Jó. Ég! Brit! Muszáj korán reggel a szívbajt hoznod rám? - kérdezte Trav, miután reggel lementem a konyhába. Jó párszor végigmért, gondolom azt próbálta kitalálni, mit csinálhattam az éjszaka. - Te most... Mi az istent csináltál a múlt éjjel? Meddig voltál fent?
- Hmm. Hát, ha összeadjuk, hogy hányszor ébredtem fel és mindezek után hányszor nem tudtam elaludni... Akkor összesen olyan... 3 órát aludtam. És már tízkor lefeküdtem. És most fél 7 van. Nagyszerű teljesítmény, nem? 
- De, az. Mi a baj? 
- Semmi. Mi volna? - hazudtam. 
- Nem tudom... Olyan fura vagy pár napja. Mióta mondtam, hogy Zayn csajozik... - kezdett el töprengeni. Felcsillant a szeme, majd épp mondani akart valamit, de közbe szóltam.
- Ugyan! Véletlen egybeesés. Nehogy azt hidd, hogy az a bajom! 
- Aha. Oké - vigyorgott, majd rám kacsintott. - El is hiszem... - bólintott még mindig vigyorogva.
- Hidd is el! - vágtam rá, miközben levágtam magam az asztalhoz. Mondani akart valamit, de ekkor meg Zayn lépett be a konyhába. Travis rám nézett, én meg felvont szemöldökkel néztem vissza rá. 
- Hűha, Brit! Úgy nézel ki, mint akin kétszer is átment egy kamion - pillantott meg Zayn.
- Köszönöm Zayn, a kedves szavaidat - vigyorogtam rá erőltetetten, majd megforgattam a szemeimet. 
- Aludtál te? Vagy megint megpróbáltad megdönteni a "Meddig tudok fent lenni" rekordot?
- Aludtam. 3 órát. 
- Miért?
- Mert többet nem bírtam! - dünnyögtem. - Istenem. Ne kérdezz már hülyeségeket - fogtam a fejem.
- De harapósak vagyunk ma reggel - veregette meg a vállam. Dünnyögtem valami "Nem is tudom ki miatt" mondatot, majd felálltam és kifelé indultam, de ekkor meg Hel jött velem szemben. 
- Istenem! Nem igaz, hogy mindenhol üldöznek a szörnyek. Álmomban is, meg itt is - csóválta meg a fejét.
- Kedves vagy - fintorogtam, majd elkaptam a kezét, amivel épp összeakarta kócolni a hajam. Nem mintha egyébként nem lett volna kócos... - Na, jó! Le lehet akadni rólam - fújtattam, majd elmenekültem a szobámba előlük. Hah! Még jó, hogy hétvége volt... Egyébként pedig tuti, hogy elaludtam volna az egyik órán.

- Brit, elmegyünk moziba! Nem jössz velünk? - kiabált fel Trav este.
- Ki megy? 
- Hát, Zayn...
- Kihagyom - mondtam, miközben megálltam előtte, mert időközben leértem hozzá.
- Gyere már! 
- Hel megy? - vontam fel a szemöldököm.
- Nem ér rá... - vonta meg a vállát. - Na, de... Gyere már - kezdett rá újból.
- Istenem! Jól van, csak hagyd abba a könyörgést - morogtam. - És nem tudod, most mit vállalsz el - tettem hozzá.
- Hah! Csodálatos estének nézünk elébe - csapta össze a kezeit, majd elvigyorodott. 
- Na, megyünk? - jött ki a konyhából Zayn, aki látszólag tök nyugodt volt, velem ellentétben. Travis bólintott, én meg morogtam egyet. Elindultam kifelé a nappaliból, majd az előtérben megálltam és felvettem a kabátom. Nos, igen. Ez úgy történt, hogy lerántottam a fogasról, Zayn a hátam mögött állt, én meg arcon csaptam a kabátommal. Travis szakadt a röhögéstől, Zayn pedig az arcát fogta.
- Hát, ez jól esett - vigyorogtam rá, majd megfordultam és kiléptem a házból. Aha. Kiléptem. Zayn konkrétan felbuktatott, és miután én kiterültem, ő tapsolt kettőt.
- Ez jól esett - nézett rám vigyorogva, majd átlépett és lement a kocsihoz. Travis meg... Azt hittem, hogy megfullad a röhögéstől. Lenyújtotta nekem a kezét, én pedig belé kapaszkodtam és felálltam. 
- Örülök, hogy jól szórakozol - jegyeztem meg.
- Soha jobban - törölgette a szemeit. Leértünk a kocsihoz és bevágódtam hátra. Trav szórakozottan bemászott elém, majd hátra fordult hozzám és rám kacsintott. Meredten bámultam rá, aztán megráztam a fejem. Reggel óta a rögeszméjévé vált, hogy én Zayn miatt vagyok ilyen mostanában. Amit én tagadok, pedig egyébként közel jár az igazsághoz... 
- Hel miért nem jött? - törtem meg a csendet pár perc múlva. 
- Nem tudom - válaszolt Trav.
- Van az a Mark... Brit, te tudod ki - pillantott hátra rám, mire bólintottam. - Na, azzal van - mondta, majd leparkolt, mert időközben megérkeztünk a mozihoz.
Vagy káprázott a szemem, vagy hallucináltam, de mintha Travis arcára egy pillanatra kiült volna a féltékenység, aztán megrázta a fejét és tovább vigyorgott. Vagyis inkább vicsorgott. Hmm...

- Mit nézünk meg? - kérdeztem kíváncsian, miközben a pénztárcámban kutakodtam.
- Mit csinálsz? Tedd el! - szólt rám Zayn, mire felvont szemöldökkel pillantottam rá.
- Te mit csinálsz? - háborodtam fel. - Már megbocsáss, de nem veled jöttem, szóval magamnak fogom kifizetni a jegyet.
- Jajj... Fejezd már be! - mordult rám. - Én fizetek és kész! - dünnyögte, mire csodálkozva Travis felé fordultam, aki csak vigyorgott. 
- De... - kezdtem ellenkezni.
- Fogd be! - szólt rám, mire elhalkultam és motyogtam egy "Köszönöm"-öt. Folyamatosan halkan dünnyögve mentem be a terembe, ahol a filmet adták. Nos, ezért kicsit sem néztek hülyének. Morogva leültem Travis mellé.
- Nem itt ülsz - emlékeztetett Travis. - Hanem ott - mutatott a Zayn melletti székre. 
- Teszek rá! - morogtam.
- De itt más fog ülni - erősködött, mire felvont szemöldökkel néztem rá. 
- Mondd! Te egy kicsit sem szeretsz? 
- Őőő, de egy kicsit igen. De akkor sem itt ülsz - vigyorgott. 
- Uhm, bocs, de... Itt én ülök - nézett a jegyére, majd rám egy magas, fekete hajú, zöld szemű pasas. 
- Nagyszerű - mormogtam, majd felállt és átültem Zayn mellé. Vagyis inkább átszenvedtem magam mellé... 
- Komolyan mondom, nehogy arrébb rakd a patáidat! - morgolódtam. - Á, dehogyis. Inkább bukjak fel. Igazad van - dünnyögtem tovább Zaynnek címezve a szavaim, aki egyébként jót szórakozott rajtam. Nagy szenvedések után, végül sikerült leülnöm a helyemre, ami nem tudott máshol lenni, mint Zayn mellett...
- Jót szórakozol? - néztem Zaynre erőltetett vigyorral.
- Tulajdonképpen, igen - bólintott. 
- Arghh - morogtam, majd előrefordultam. 
- Hát ez érdekes lesz... - motyogta Travis vigyorogva.
- Psszt! - szólt rá a pasi, akinek a helyén nekem kellett volna ülnöm. Sóhajtva hátradőltem, majd azon kezdtem gondolkodni, hogy minek is mentem bele az egész mozizásba. Nem sok okot találtam... 
Unottan bámultam a filmet, ami egyébként egy kiszámítható zombis film volt. A csaj fut az erdőben, a zombik üldözik, a csaj megbotlik és elesik, és mindezek után a zombik kibelezik. Itt a vége, fuss el véle! 
A film felénél már a fejem fogtam, és szenvedni kezdtem. 
- Nyugodj már le - suttogta Zayn. 
- Idegesítelek? - vontam fel a szemöldököm.
- Engem nem, de másokat gondolom igen - mutatott körbe, és néhányan felénk pillantgattak. 
- Nem tehetek róla - vontam meg a vállam. - A film teszi. Olyan rossz - nyavalyogtam. 
- Rossz ötlet volt moziba jönni - dünnyögte Travis. 
- Halkabban már! - szólt ránk egy nő. 
- Komolyan! Én vagyok az egyetlen, akinek nem tetszik ez a hülye film? - morogtam.
- Istenem! Gyere - kapta el a karom Zayn, majd felrángatott a helyemről.
- Hova mentek? - kérdezte Trav.
- Ki! - vágta rá Zayn.
- Na végre - sóhajtott fel valaki megkönnyebbülten, mire mind a hárman megsemmisítő pillantással néztünk a pasira. Zayn a karomnál fogva rángatott ki a teremből.
- Most jobb? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Miért jöttél ki velem? - kérdeztem, figyelmen kívül hagyva a kérdését. 
- Mert... Csak! Nem bírtam elviselni a szenvedésed, meg egyébként is... Nekem sem jött be a film - fintorgott. 
- Azt mondtad nem zavarlak - töprengtem. 
- Igaz - bólintott. - Akkor azért jöttem ki veled... Mert a többieket zavartad és magadtól meg tuti, hogy nem jöttél volna ki. Na, megelégszel a válasszal? 
- Talán - vigyorodtam el. Sóhajtva leült mellém egy székre és a térdére könyökölt. Csendben szemlélődtünk, egyikünk sem szólalt meg. Félóra elteltével vége lett a filmnek, az emberek pedig elkezdtek kifelé szállingózni a teremből. 
- Soha többet nem jövök veletek ketten moziba! Rossz ötlet volt - rázta meg a fejét Travis, amint megtalált bennünket.
- Én megmondtam, hogy nem jó ötlet, ha én is jövök - vontam meg a vállam. 

Otthon Hel fogadott bennünket, és olyan vigyor volt az arcán, hogy konkrétan körbeérte a fejét. 
- Mi ez a nagy vidámság? - kérdeztem mosolyogva. 
- Képzeeeeld - húzta el az 'e' betűt. - Összejöttem Markkal - kezdett el ugrálni, én pedig Travis arcára fagyott mosolyát figyeltem. 
- Hát, ez nagyszerű - lelkesedtem, majd megöleltem. Hevesen bólogatott, majd Travisre nézett. 
- Mi a baja? - kérdezte vigyorogva.
- Semmi bajom! - csattant fel Trav, majd kikerült bennünket és felment az emeletre. Nahát, nahát. A nagy "Utáljuk Helt" Travis beleszeretett Helbe. Hát, ez jó lesz...

1 megjegyzés: