New blog.

Hey.
Nem tudom szoktátok-e még látogatni ezt a blogom, de azért kirakom ide is!:) Új blog, Harrys, már pár rész fent van:)
Aki akar nézzen be!:)) Remélem tetszeni fog:) xx
http://kotelekharrys.blogspot.hu/ :))

Neeew.

Új bloog. Harrys. -----> http://dontletmego-harry.blogspot.hu/ :))) Akit érdekel, az benézhet rá!:) Akit nem... Az is:D

...

Hi, darling's:)!
A helyzet az, hogy... Nincs ihlet.
Nem is tudom... Sosem voltam jó a "boldog részek" megírásában, mindig a "Hogyan szenved az ember" vagy a "Meghalt valakim" részekben voltam a jó... Nem tudom, a boldog részeknél nem tudok mit írni:o Nem vagyok egy nagy író amúgy sem - vagy legalább is nem tartom magam annak - és ez most így szarul jött ki... Megírtam ahogy Zayn és Brittany szenvedtek és most összejöttek és most elfogyott az ihlet... Megterveztem előre ezt a blogot, vagyis csak azt terveztem, ahogy szenvednek... Utána nem gondolkodtam rajta. És ez baaaj.
Gondolkodtam rajta, hogy törlöm a blogot. Vagyis befejezem. Csak nem tudom hogyan :oo Azt terveztem, hogy 'Hú, most aztán írok egy hosszú blogot.." és így meg úgy... But úgy tűnik ebből semmi sem lesz:o Úgy tervezem, hogy a Harrys blogom két évados lesz, de semmit sem ígérek! Már ha olvasnátok... 
Egyébként arról a blogomról annyit, hogy Harrys - igaz, ezt már leírtam:D - és amolyan "Az éjszaka közepén Harrybe botlok" meg... "Harry a verekedős, perverz rossz fiú tele titokkal"... Ja, igen... Lesz benne pár perverz rész:$:D Az a blog a nem is tudom... Nem lesz olyan boldog:D Direkt. Persze nem érzelemmentes blog lesz, mert lesz benne minden, csak amolyan "szenvedős" lesz... Ennyit arról. A többit majd megtudjátok:D
Ezzel a bloggal pedig, fogggalmam sincs még mi lesz... Ha akarjátok megírhatjátok, hogy ti mit akartok - vagy javasoltok -, nem tudom... 
Ennyi. Majd jelentkezem. Pacsi.xx:)

...

Hi, darling's:) 
Nem tudom mikor lesz új rész... Fel kell dolgoznom valamit, ami... Ami nekem nagyon nehéz lesz, és nem tudom mikor fogom megírni a következő részt. Ha lesz erőm, akkor néha ideülök, és írok pár sort, de nem tudom... Jön a suli is, és tényleg... Fogalmam sincs mi lesz. Ne haragudjatok, de most ez van... Sajnálom:c 
Nos, ennyit akartam. Majd jelentkezem.xx.

17.rész

Még az udvaron megtorpantam, mire Zayn nekem jött. Megfordultam, s rá néztem. 

- Na, mi az? - vonta fel a szemöldökét. 

- Tudod mit? Baszódj meg, Zayn! - mondtam hangosan, mire kissé meghökkent, majd félrebillentette a fejét és egy "Folytasd" pillantást küldött felém. - Hallgatóztam - mondtam ki az igazat. 

- Igen? Mikor? - kérdezte, miközben keresztbe fonta a kezeit a mellkasán.

- Még... A buli előtt - mormogtam.

- Ó, akkor már értem mi a bajod - bólintott. - Nos, az...

- És elegem van belőled, meg a kis hülye játékaidból! Elviszel engem randizni... Már ha az tényleg az volt, utána itt... Travisnak azt mondod, hogy Nathalieba vagy szerelmes? - sipákoltam idegesen. Olyan felemelő érzés, hajnali 3-kor kiabálni vele. 

- Ha engednéd, hogy befejezzem amit mondani szeretnék, akkor örülnék is neki! - kiabálta le a fejem. 

- Mondjad! - ordítottam.

- Az egy kibaszott hülyeség volt! Hazudtam! Tudtam, hogy hallgatózol és...

- Tessék? - kérdeztem meghökkenve. 

- Hazudtam - motyogta. 

- Képes vagy még ilyesmikkel is viccelődni, csak hogy nekem még szarabb legyen? - kiabáltam rá. 

- Én... - lépett elém, és megpróbálta elkapni a kezem.

- Hát, kösz szépen. Kedves vagy. Menj a picsába - emeltem fel a kezeim, majd megfordultam.

- Hallgass meg - mondta halkan, majd elkapta a karom és visszahúzott magához. - Én...

- Nem mondtam, hogy meghallgatlak - vontam fel a szemöldököm. 

- Megtennéd, hogy egyszer nem szakítasz félbe? - kérdezte idegesen.

- Nem - mordultam rá. - Most nagyon utál... - kezdtem mondani, de nem hagyta hogy befejezzem, ugyanis ajkait enyémekre nyomta és megcsókolt. - ..lak - fejeztem be a mondanom, miután ajkai eltávolodtak az enyémtől. Homlokát enyémnek döntötte és úgy nézett a szemembe.

- Szerelmes vagyok beléd, Brittany - mormogta. - Nem tudom, mikor vagy hogy hol történt, de megtörtént... - simított végig az arcomon, s ismét megcsókolt. 

- Hogy én mióta vártam erre a vitára - motyogtam ajkaiba, mire elnevette magát és megölelt. Határtalan boldogságot éreztem, úgyhogy vigyorogva öleltem vagy 10 percen keresztül. 
- Bemegyünk? - kérdezte.
- Gyerünk - motyogtam. 
- Ugorj fel - fordult meg, én pedig nevetve ugrottam fel a hátára. Összekulcsoltam elől a lábam, majd a karomat lelógattam. Vigyorogva ment be velem együtt, majd miután becsukta az ajtót lerakott és szembe fordult velem. A falig hátráltam, Ő pedig a fejem mellé rakta a két kezét, és puha ajkait az enyémekre nyomta. Kezeimmel átkaroltam a nyakát, Ő pedig a combom alá rakta a kezeit. - Ugorj - motyogta az ajkaimba, én pedig engedelmeskedtem, s összekulcsoltam a lábam. Elindult velem az emeletre, és miután bevitt a szobájába, becsukta az ajtót a lábával, s lefektetett az ágyra. Fölém mászott, és tovább csókolóztunk, majd áttért a nyakamra. Kezét pólóm aljához vezette, majd fogta és lehúzta rólam azt. Ugyanezt megcsináltam az Ő pólójával, míg Ő az én nadrágom gombjával babrált. Amikor kigombolta, lehúzta rólam és újra visszatért a nyakamhoz. 
- Most pedig vedd fel a pólóm és aludjunk - mormogta a nyakamba. - Nem akarok veled úgy lefeküdni, hogy előtte ittam - motyogta. - Amúgy se hamarkodjuk el a dolgokat - mosolygott le rám, majd adott egy puszit az arcomra és mellém feküdt. Miután felvettem a pólóját - és levetettem alóla a melltartómat -, visszafeküdtem mellé, és mellkasára helyeztem a fejem. 
- Tudod... 3 évvel ezelőtt nem gondoltam volna hogy ez lesz - mormogta a hajamba.
- 3 évvel ezelőtt azt tervezgettem, hogy fojthatnálak meg - mondtam. Felnevetett, s megpuszilta a homlokom. 
- Aludjunk - mormogta. 
- Jó éjt - mondtam, és kényelembe helyeztem magam.
- Neked is - mosolygott rám, majd kezét derekamra rakta, és lecsukta szemeit. Pár perc múlva hallottam egyenletes szuszogását, amiből arra következtettem, hogy elaludt. Pár perc gondolkodás után, boldogan merültem el az álomvilágban. 

Reggel hamarabb felkeltem mint Ő, úgyhogy miután sikerült lehámoznom magamról, adtam egy puszit az arcára, majd kicsoszogtam a fürdőbe. Elvégeztem a dolgaimat, majd visszamentem a szobába és felöltöztem. Ránéztem Zaynre, aki még békésen aludt, elmosolyodtam, s kimentem a szobából. A konyhapultnál álltam, Hel és Trav az asztalnál ültek és épp reggeliztek. Zayn ásítozva jött be a konyhába, majd egy 'Jó reggelt' mondat után, odajött hozzám és megölelt hátulról. Hátranéztem rá, Ő pedig vigyorogva megcsókolt. 
- Khm... - köszörülte meg Travis a torkát, mire megfordultunk, ők pedig tágra nyílt szemekkel néztek ránk.
- Mi az? - kérdezte Zayn nevetve. 
- Hát... Ti - nyögte ki Hel. 
- Együtt vagyunk - mondta Zayn. 
- Ó, te jó ég! Istenem! Na végre - ugrottak fel egyszerre, és körbe öleltek minket. 
- Oké, mi is örülünk, meg minden... - motyogta Zayn zavartan. 
- És ti? - tereltem a témát. 
- Mi? Hát, mi is együtt vagyunk - vont vállat Hel. 
- Basszus. Ezt hogy sikerült így összehozni? Ennyire egyszerre minden... - mondtam nevetve.
- Akkor most már nem fogtok veszekedni? - biggyesztette le a száját Trav. 
- Én nem tervezem - ráztam meg a fejem. - És ti? - kérdeztem vissza.
- Mi sem tervezzük - vontak vállat, majd egymásra mosolyogtak. 
- Megtudjuk milyen a nyugodt élet - röhögött Zayn, miközben álla a vállamon pihent, én pedig az ölében ültem. 
- Unalmas - motyogta Trav, majd Helt kézen fogva felmentek az emeltre. Aztán, miután pár percet - kb. negyed órát - beszélgettünk Zaynnel, félre nem érthető zajok szűrődtek le az emeletről.
- Te jó ég. Oké, én nem maradok itthon, hogy végig hallgassam ezeket - álltam fel Zayn öléből, aki nevetve jött utánam. Felrángattam magamra a cipőm, s kiszabadultam a házból. Még csak tegnap jöttek össze! Te jó Isten... Mindegy, nem az én dolgom. 
- Na? Merre? - kérdezte Zayn mosolyogva, majd megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. 
- Nekem mindegy - vontam vállat. - Sétálunk? - kérdeztem, majd az erdő felé kezdtem húzni.
- Hát persze - forgatta meg a szemeit, mire oldalba böktem, és elnevettem magam.
- Legalább ha eltévedünk, nem egyedül leszek. Mint a múltkor... Vagyis a múltkor sem voltam egyedül... - mormogtam.
- Tessék? - vonta fel a szemöldökét. 
- Emlékszel a pasira, akivel "táncoltam"? - kérdeztem, idézőjeleket mutatva a levegőben. 
- Emlékszem - morogta, majd szorosabban fogta a kezem.
- Az volt az a pasi, akivel sétáltam visszafelé aznap este, amikor eljöttem otthonról - vontam vállat. 
- Ja, értem - bólintott. - Szerencséje, hogy nem csinált veled semmit - dünnyögte, majd kezét átvetette a vállamon és megpuszilta a homlokom. 
Már vagy egy órája sétáltunk az erdőben, amikor... Amikor belementem egy pókhálóba! 
- Te jó ég - nyögtem fel. - Pókháló - sipákoltam, majd megpróbáltam lehámozni magamról, kisebb nagyobb sikerrel. Zayn röhögve segített, majd körbe nézett és megállapította, hogy tiszta vagyok, és még mindig jó a seggem. Nos, oké. 
- Visszamegyünk? - kérdeztem reménykedve.
- Na, mi az? Pedig annyira jönni akartál sétálni - mondta. 
- Biztos végeztek már... - motyogtam, majd felpillantottam rá.
- Biztos - bólintott, majd megfordult. - Ugorj fel - mondta, én pedig engedelmeskedtem és felugrottam a hátára. 
- Basszus, mindjárt leesek - mondtam pár perc múlva, mire felnevetett és feljebb "dobott". - Nem vagyok nehéz? - kérdeztem kíváncsian.
- Kibírható - vont vállat. 
- Ez most mit jelentett?
- Azt, hogy nem vagy az - vigyorgott. 
- Szerencséd, hogy ezt mondtad - nevettem. 
- Mert ha nem ezt mondtam volna? - kérdezte miközben ajkába harapott. 
- Akkor most bajok lennének - mormogtam nyakába. Elvigyorodott, majd kezét a combomhoz vezette és ott is tartotta, amíg haza nem értünk. Hajamat néha kisöpörte az arcából, amit én néha direkt oda raktam. 
- Levágom - fenyegetőzött. 
- Soha! - mondtam, majd azonnal hátradobtam a hajam. Mindketten nevettük, azt hiszem, soha életemben nem voltam olyan boldog, mint akkor...

16.rész

                                                             (dsgadgkaém<3*-*:D) 

- Boldog szülinapot, te majom! - köszöntöttem fel Travist kedvesen, majd megöleltem és átadtam neki az ajándékot. 

- Köszi - mosolygott rám, és csalódottan vette tudomásul, hogy én köszöntöttem fel Őt utoljára. Hel tényleg nem adott neki semmit. Eddig legalább is. 

Együtt érzően megsimítottam a vállát, mire halványan rám mosolygott és feltrappolt az emeletre. - Na? Megyünk bulizni, srácok? - futott le vissza pár perc múlva. - Amúgy Brit, imádom az ajándékaidat - vigyorgott rám. Rámosolyogtam, majd összeborzoltam a haját.

- Mehetünk bulizni - bólogatott Zayn. 

- Két méteres távolságot megtartjuk - pillantottam rá, mire felnevetett és lebiggyesztette az ajkait. 

- Az ilyen beszólásaid még mindig fájnak - mondta. Rávigyorogtam, majd meglöktem a vállát a saját vállammal.

- Nos, akkor én megyek és elkészülök - szaladt fel Hel. 

- Megyek én is - szaladtam volna el, de neki mentem Zaynnek, akit így meglöktem, aki neki ment Travisnak, aki megbotlott és hátraesett. - Te jó ég! Bocsi - mentem oda hozzá, és röhögve felhúztam. 

- Te veszélyes vagy mostanában - rázta meg a fejét nevetve, mire rávigyorogtam, kikerültem és fellépkedtem az emeltre. Még útközben hallottam, hogy elmesélte Zayn, hogy tegnap mekkorát estem a lépcsőn... 

Berontottam a szobámba, és szupergyorsan készülődni kezdtem. Magamra rángattam egy rövid nadrágot - egy másikat, amiből nincs ki majdnem mindenem... -, meg egy pántos fölsőt. Felkentem az arcomra egy kis sminket, majd a cipőimet a kezembe fogva léptem ki az ajtómon. A lépcsőhöz mentem, majd lesétáltam rajta, ami olyan halkra sikerült, hogy Zaynék észre se vették, hogy ott vagyok...

- ...Én azt hiszem, hogy még mindig Őt szeretem... - mondta Zayn, nem éppen halkan. 

- Mármint Nathalie-t? - kérdezte Travis. 

- Igen... Egyszerűen, nem tudom... - motyogta. Szemeimben könnyek gyülekeztek, de aztán megráztam a fejem és mintha semmit sem hallottam volna, úgy kezdtem el helyben futni, majd trappoltam el az ajtóig, ahol ledobtam a cipőimet. Onnan pedig a konyhába, ahol elővettem egy poharat és töltöttem bele vizet. Ez tuti valami kamu volt... - gondoltam, miközben azon voltam, hogy ne sírjam el magam. 

- Hé, jössz? - jött be a konyhába Zayn, mire összerezzentem és elfordultam tőle. - Mi a baj? - kérdezte kíváncsian. 

- Semmi - mormogtam, majd agresszívan leraktam a poharam a pultra - jó, hogy szét nem tört -, majd kikerültem és kicsaptam a konyha ajtót. - Megyünk? - kérdeztem.

- Ühüm - bólintott Hel, majd száját harapdálva lépkedett Travis mögött. Felvettem a jó öreg fehér Conversem, aztán idegesen csapkodva léptem ki a házból.

- Mi bajod van? - kérdezte Zayn, mikor lemaradtunk kicsit Traviséktól.

- Nekem? Nekem semmi! - morogtam. 

- Mégis van valami! 

- Ha volna is, nem veled osztanám meg - motyogtam, majd előre siettem. Travis mellé beült előre Hel, úgyhogy ketten hátulra beültünk mi, Zaynnel. 

- Mi a szar bajod van? Komolyan mondom... Egyik percben majd' kicsattansz a boldogságtól, a másikban meg már csapkodsz mint egy elmebeteg - dörrent rám.

- Hagyj békén, Zayn! - mondtam. 

- Jó, ahogy akarod - morogta, majd kibámult az ablakon. - Komolyan, többet hozzád se szólok.

Felsóhajtottam, majd én is ablak felé fordultam és néztem ki a sötétségbe. 

Azon kaptam magam pár pohár ital után, hogy egy sráccal táncolok, aki nagyon hasonlított valakire, de nem tudtam kire... 

- Ez az, baby - dünnyögte a fülembe, miközben kezét derekamon pihentette. Felnéztem rá, majd elvigyorodtam és még jobban hozzádörgölőztem. Egyébként nem voltam részeg... Annyira. Még tudatában voltam annak, hogy mit csinálok, de nem zavartattam magam. Aztán eszembe jutott ki Ő.
- Te... - néztem fel rá. - Te nem az vagy, aki... Csatlakozott hozzám valamelyik este? - fordultam felé, miközben keze még mindig a derekamon volt. 
- De igen - bólintott, miközben közelebb vont magához. És akkor hirtelen ott volt az érzés, hogy mégis mit csinálok? Én nem ilyen vagyok! - Na? Nem táncolunk tovább? Mert akkor oké, van más tervem - motyogta közel az arcomhoz, aztán hirtelen elengedett, ugyanis valaki meglökte. 
- Takarodj - mordult rá Zayn. 
- Ő a pasid? - fordult felém felvont szemöldökkel a csávó.
- Igen, a pasija vagyok és jobb, ha elhúzol a picsába! - kiabált rá Zayn.
- Nem épp úgy viselkedtél, mint akinek pasija van - vigyorodott el a pasi. 
- Nem voltam magamnál - motyogtam.
- Azt mondtam, hogy tűnés! - mordult fel ismét Zayn, mire a pasi feltartotta a kezeit és elment tőlünk. - Neked pedig mi a fasz bajod van, de most komolyan?! - kapta el a kezeim és magához rántott. 
- Ne rángass, te segg! - kiabáltam rá, mire elengedte a kezeim és úgy nézett le továbbra is rám. - Amúgy pedig majd rájössz. Csesztess még egy kicsit, és akkor talán lekiabálom a fejed, miközben elpanaszkodom magam. 
- Ó, szóval miattam vagy ilyen megint? - kérdezte felvont szemöldökkel. Bólintottam. - Mit tettem? Mert nem emlékszem, hogy bármit is csináltam volna, amivel... Amivel megbánthattalak volna! 
- Inkább mit mondtál - morogtam. - Gondolkozz el, Zayn. Addig is engem hagyj békén... Most pedig megkeresem Tra... - fordultam körbe, s amint megláttam őket, leesett az állam. Hel és Travis egymás szájában voltak. - Látod amit én? 
- Igen. Hacsak nem képzelődünk mind a ketten - válaszolt Zayn. 
- Azt kétlem - ráztam meg a fejem. - Oké, majd otthon kifaggatom Helt - vontam vállat. - Most pedig gyerünk inni - mondtam magamnak, és a pult felé vettem az irányt, de Zayn elkapta a karom és visszarántott.
- Azt hiszem, már eleget ittál - sziszegte. 
- Ó, de nem annyit, hogy kitudjam szívni a nyakad - köptem a szavakat, és elrántottam a kezem az övétől. 
- Hagyj már ezzel, a rohadt életbe! Tudom, nem mentség, de részeg voltam! - kiabált rám. 
- Igazad van. Ez nem mentség semmire sem. Szóval hagyj békén most rögtön! - sipákoltam, s meglöktem a mellkasánál fogva. - Ó, és részeg voltál... Nathalie miatt - néztem rá összeszűkített szemekkel. 
- Miért hoztad most fel Őt? - vonta fel a szemöldökét, és mintha egy kisebb mosoly bujkált volna a szája szélében. De lehet, hogy képzelődtem...
- Mert ez az igazság, nem? - kérdeztem zavartan. 
- De igen, miatta voltam részeg - bólintott komolyan. - És? 
- Mi és? 
- Miért hoztad fel most Őt? - kérdezte, s egy lépést tett felém. 
- Nem tudom - hazudtam, és belenéztem szemeibe. 
- Ó, dehogyisnem tudod. Szóval? - kérdezte, és már azon voltam, hogy lekiabálom a fejét ismét. 
- Ne érdekeljen... - morogtam, és hátrébb léptem tőle. 
- Jó, majd úgyis elmondod. Így vagy úgy, de kifogom szedni belőled - vigyorgott a képembe, én pedig idegesen megfordultam és a pult felé indultam, de most se jutottam el odáig, ugyanis Zayn átkarolt hátulról. 
- Zayn, eressz el! Most - mormogtam. - Inni akarok! 
- Nem kell innod ahhoz, hogy jól érezd magad - dünnyögte a fülembe.
- Pont te beszélsz? - kérdeztem, és felnevettem. 
- Na jó. Nekem most lett elegem - engedett el hirtelen. - Nem hiszem el, hogy ilyen vagy! Ma délelőtt még tök jól elvoltál velem, meg minden, most pedig komolyan mondom... Egy hülye bunkó vagy - nézett rám komolyan. - És még csak annyit sem akarsz elmondani, hogy mi a szar bajod van. Mert "Nem, nem tudom" vagy... "Ne akard tudni". De igen, tudni akarom! Mert így nem tudok veled mit kezdeni... Agyrázkódást lehetne kapni a hülye változásaidtól! Fogadok most is megfogsz sértődni, amiért elmondtam az igazságot... 
- Én hazamegyek... - motyogtam, majd elindultam Travisék felé. - Skacok... - szólaltam meg, mire rám kapták a tekintetük. 
- Igen? - kérdezte Trav és köztem és Zayn közt kapkodta a fejét. 
- Hazamegyek - vontam vállat, és megpróbáltam nem figyelembe venni a fürkésző tekintetüket. 
- Miért? 
- Mert nem akarok itt lenni... - motyogtam.
- Megyünk mi is! - jelentette ki Hel.
- Ne, nem kell. Maradjatok csak - mosolyogtam rájuk. Bólintottak, én pedig elfordultam és a kijárat felé mentem. 
- Bassza meg - szitkozódott Zayn a hátam mögött, aztán utánam jött. - Hazavigyelek? 
- Nem kell! Gyalog megyek! - morogtam.
- Jó, megyek veled - vont vállat.
- Minek? Idegesíteni? Kösz, de akkor inkább maradj.
- Meg se fogok szólalni. Te jó ég... - tartotta fel a kezeit, majd felsóhajtott. Hazáig totál csendben mentünk, aztán otthon robbant a vita. A vita, amire azóta vártam, hogy beleszerettem... 

Hiii darling's:') 
Gondolom hallottátok, hogy Zayn eljegyezte Perriet... Nos, Perrie igazán csodálatos lány. És szerencsés..:') És én... Én egy "Zayn girl" voltam. Vagyok:) Már tavaly az Olimpia óta:DD És nem tudom... Ez nem azt jelenti, hogy nem örülök nekik, mert tiszta szívemből imádom őket:3 Mindkettőjüket:D<3 És... OMG. Zerrie forever:D<3

És ez a szöveg megsiratott! De komolyan. Korán reggel itt bömböltem:$:c<3

"Kedves, gyönyörű lány!
Szóval hallottad, hogy megházasodom. Köszönöm a támogatásodat. De mondanom kell valamit. Soha nem akartam, hogy azt gondold nem szeretlek. Ugyan már, ne sírj. Hé, fel a fejjel. Miért vagy szomorú? Nem hagylak el. Sosem tudnálak. Túl sok helyet foglalsz a szívemben. Miért szeretsz? Butaságnak tűnik, de örülök neki. Igen, megtaláltam ezt a lányt. Csodálatos, de ő nem te vagy. Soha ne gondold, hogy el foglak felejteni. Többet jelentesz számomra, mint azt valaha is megtudnám magyarázni. Ne sírj. Kérlek. Láttál engem felnőni, és szeretlek amiért kitartottál mellettem. Haha, emlékszel amikor... Persze, hogy emlékszel. Ott voltál mellettem. Szeretlek. Nem akarom, hogy zaklatott legyél. Tisztán fejeztem ki magam? Annyira gyönyörű vagy. Ne érezd azt, hogy elveszítettél. Nem megyek sehova. Szeretlek, angyal. Igen, megfogok házasodni, de egy napon te is. A szíved csapkodni fog érte. Rendben vagyok ezzel. Nekünk egy különleges szerelmünk van. Soha nem fog eltűnni. Szóval a következő alkalommal, amikor sírni szeretnél, csak emlékezz, már nem veszíthetsz el. Már nem veszíthetsz el, és baby? Soha nem is fogsz. Zayn.x"

15.rész

Villámgyorsan törölköztem meg, aztán persze villámgyorsan rájöttem, hogy nem hoztam be ruhát magamnak... Magam köré tekertem a törölközőt, majd résnyire nyitottam az ajtót és miután megbizonyosodtam róla, hogy nincs Zayn a közelben, kiléptem rajta. Persze amilyen szerencsés vagyok, pont akkor lépett ki a szobájából. Csodáááálatos.
- Hűha. Dobd le azt a törölközőt a kedvemért - füttyentett, mire csúnyán néztem rá. 
- Felejtsd el! - mondtam, majd tovább mentem a szobám felé. 
- Szükségem van egy törölközőre - jött hozzám közelebb. 
- Ott van a fürdőben! - húztam jobban magam köré. 
- Hozzak neked ruhát? - kérdezte vigyorogva.
- Nem kell, köszi. Semmi szükség arra, hogy a fehérneműs fiókomban turkálj - mosolyogtam rá, majd benyitottam a szobámba.
- Nem kell segítség az öltözéshez? - kiabált be, miután becsaptam előtte az ajtót. Elnevettem magam, majd gyorsan magamra kaptam a ruhákat, és kinyitottam az ajtót. - Ajj, már - görbítette lefelé az ajkait. 
- Kérhetek valamit? 
- Attól függ mi az - dőlt az ajtófélfának. 
- Gyere el velem holnap vásárolni - mondtam vigyorogva.
- Jajj, csajos nap? - kérdezte vékony hangon, mire felnevettem és megráztam a fejem.
- Nem! Csak még nem vettem semmit Travisnak, és holnap van a születésnapja... És te vagy a legjobb barátja, szóval... - vontam vállat zavartan. 
- Elmehetek, ha nagyon akarod - nézett rám.
- Mindennél jobban akarom - bukott ki belőlem, mire zavartan elnevette magát. 
- Gondoltam - harapott bele az ajkába, majd rám nevetett. - Jó éjt, Brit - mosolygott rám. 
- Jó éjt, Zayn - mosolyogtam, majd bementem a szobámba.

- Zayn, gyere már, nem érünk rá egész nap! - kiabáltam fel reggel.
- Jó, jövök már - szaladt le a lépcsőn. - Rövid ez a nadrág, nem?! - nézett végig rajtam. - A fél hátsód ki van belőle - vigyorgott rám.
- Nem tetszik, nem nézed - vontam vállat. - Most nem fogok átöltözni.
- Nehéz lesz nem nézni - nyögte ki, majd elhaladt mellettem és magára ráncigálta a nadrágját. - Lehetőleg ebben a nadrágban gyere este bulizni, és akkor kaparhatom le rólad a pasikat - mormogta halkan. Megforgattam a szemeimet, aztán elmentem mellette és kitártam az ajtót. 
- Te mész elől - álltam félre vigyorogva. 
- Most mondanám, hogy kedves vagy, de tudom miért engedsz előre... - dünnyögte, miközben elment előttem. Becsuktam az ajtót, majd beszálltam a kocsiba Zayn mellé. 
- Egyébként mit javasolsz, mit vegyek Travisnak? - kérdeztem, pár perc csöndes kocsikázás után. 
- Hát, szereti a horrorfilmeket - vont vállat. - Meg a fültágítókat, de ezt tudtad...
- Értem - bólintottam, és az út további részében csendben voltunk. Amikor megérkeztünk kipattantam a kocsiból, majd Zayn mellett beballagtam egy boltba. Ahol... Ahol bent volt az osztályom fő... Ribanca. Bocsánat, de ezt nem lehet szebben mondani. 
- Rád fog mászni - sziszegtem, mire Zayn felvont szemöldökkel nézett le rám. - Én ezt nem nézem végig - motyogtam, majd visszafordultam, de Zayn elkapta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. - Mit csinálsz? - néztem le a kezünkre, majd fel Zayn arcára. 
- Én... Nem tudom. De azt mondtad rám fog mászni, és gondoltam... Így nem - vont vállat, majd megszorította a kezem és maga után húzott. Épp a fültágítókat néztük, amikor Kimberly megkocogtatta Zayn vállát. Hmm. Nem látta a kezünket. 
- Szia, Zayn - mosolygott rá. 
- Öhm, szia - nézegette tovább maga előtt a dolgokat. Kimberly engem figyelmen kívül hagyva, mosolygott Zaynre.
- Figyelj... Nincs kedved... Izé. Randizni? - kérdezte, miközben egy tincsét csavargatta. Hát ez nem kerülgeti a kását... Vagy hogy szokás ezt mondani? Mindegy. Szóval egyből a dolgok közepébe csap!
- Bocsi, de... - emelte meg a kezünket, én pedig szigorúan előre néztem, de még így is tudtam, hogy Kim engem bámul.
- Értem - motyogta, és majdnem elvigyorodtam. - Nos, ha megunod Őt, én itt leszek. 
- Hát arra várhatsz, hogy én veled összejöjjek - mormogta Zayn. - És nem készülök megcsalni, esetleg szakítani vele... - mosolygott Kimre. - Most pedig ha megbocsájtasz... - lökte finoman arrébb, engem pedig maga után húzott. De amikor Kim mellé értem, Ő gúnyosan rám mosolygott.
- Nem tudom emlékszel-e, hogy hogyan ócsároltad állandóan Zaynt a suliban... 
- Kristálytisztán emlékszem rá - néztem rá, és szerintem arra várt, hogy Zayn felkapja a vizet ezen. Hát tévedett. 
- Oké, akkor most csókoljátok meg egymást, hogy higgyek is nektek - fonta össze a karjait a mellkasán, mire nagyot néztem, és egyre jobban szorítottam Zayn kezét. 
- Hidegen hagy, hogy hiszel-e nekünk, vagy sem - mormogta Zayn, és elrángatott onnan. - K*rva - motyogta halkan. 
- Ühüm. Egyet értek - mormogtam, miközben kifizettük a kiválasztott fültágítókat, majd kisiettünk a boltból. A kezemet csak akkor engedte el, amikor a kocsihoz értünk. Beültem, és miután Ő is beült tovább indultunk. 
- Látod? Nem mászott rám - vigyorodott el.
- De megpróbálta! 
- Zavart volna? - kérdezte.
- Öhm... - haraptam bele az ajkaimba. - Igen - motyogtam halkan. Bólintott, majd nem szólt többet.
- Hova megyünk? - kérdeztem pár perc csend után.
- Moziba - villantott felém egy apró mosolyt
- Moziba? - kérdeztem vissza.
- Oda - bólintott. 
- Ketten? 
- Látsz itt valaki mást? - vonta fel a szemöldökét. 
- Jó, de... - kezdtem zavartan. 
- Csak egy kis mozi... - nézett rám mosolyogva, mire bólintottam és ajkamba haraptam. 

Nevetve jöttünk ki a teremből, ritka jó vígjátékot néztünk meg. Hazafelé még beugrottunk egy másik boltba, ahol filmeket vettünk, aztán boldogon - én legalább is az voltam - mentünk hazafelé. 
- Jó nap volt - dünnyögtem vigyorogva.
- Ja. Majd rendezünk ilyet máskor is - pillantott felém mosolyogva. 
- Szóval...? 
- Mire gondolsz? - kérdezte az utat kémlelve. 
- Szóval második...
- Randi? - fejezte be a kérdésem. 
- Igen? - kérdeztem, miközben az ujjaimmal babráltam. 
- Miért? Ez randi volt? - vigyorodott el.
- Én annak vettem - motyogtam zavartan. - Miért? Nem az volt? 
- De, az volt - bólintott. - Szóval második randi majd valamikor... - dünnyögte vigyorogva. 
- Nagyszerű - lelkesedtem, mire felnevetett. 
Miután hazaértünk, én felvittem a cuccokat, és határtalan boldogsággal ugráltam lefelé a lépcsőn.
- Még a végén elvágódsz - jegyezte meg Zayn. 
- Szerinted Hel ad valamit Travisnak? - kérdezte miután levágódtam mellé a kanapéra. 
- Nem tudom. Biztos - vont vállat. - Vagy nem. Fogalmam sincs.
- Nem veszek neki semmit - jött ki a konyhából Hel.  
- Te tudod - vontam vállat. - De azért biztos jól esne neki...
- Száz százalék, hogy örülne neki - bólintott. - Amúgy az csak egy dolog, hogy nem veszek neki semmit...
- Ezzel mit akartál mondani? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Majd megtudjátok...