...

Hi, darling's:) 
Nem tudom mikor lesz új rész... Fel kell dolgoznom valamit, ami... Ami nekem nagyon nehéz lesz, és nem tudom mikor fogom megírni a következő részt. Ha lesz erőm, akkor néha ideülök, és írok pár sort, de nem tudom... Jön a suli is, és tényleg... Fogalmam sincs mi lesz. Ne haragudjatok, de most ez van... Sajnálom:c 
Nos, ennyit akartam. Majd jelentkezem.xx.

17.rész

Még az udvaron megtorpantam, mire Zayn nekem jött. Megfordultam, s rá néztem. 

- Na, mi az? - vonta fel a szemöldökét. 

- Tudod mit? Baszódj meg, Zayn! - mondtam hangosan, mire kissé meghökkent, majd félrebillentette a fejét és egy "Folytasd" pillantást küldött felém. - Hallgatóztam - mondtam ki az igazat. 

- Igen? Mikor? - kérdezte, miközben keresztbe fonta a kezeit a mellkasán.

- Még... A buli előtt - mormogtam.

- Ó, akkor már értem mi a bajod - bólintott. - Nos, az...

- És elegem van belőled, meg a kis hülye játékaidból! Elviszel engem randizni... Már ha az tényleg az volt, utána itt... Travisnak azt mondod, hogy Nathalieba vagy szerelmes? - sipákoltam idegesen. Olyan felemelő érzés, hajnali 3-kor kiabálni vele. 

- Ha engednéd, hogy befejezzem amit mondani szeretnék, akkor örülnék is neki! - kiabálta le a fejem. 

- Mondjad! - ordítottam.

- Az egy kibaszott hülyeség volt! Hazudtam! Tudtam, hogy hallgatózol és...

- Tessék? - kérdeztem meghökkenve. 

- Hazudtam - motyogta. 

- Képes vagy még ilyesmikkel is viccelődni, csak hogy nekem még szarabb legyen? - kiabáltam rá. 

- Én... - lépett elém, és megpróbálta elkapni a kezem.

- Hát, kösz szépen. Kedves vagy. Menj a picsába - emeltem fel a kezeim, majd megfordultam.

- Hallgass meg - mondta halkan, majd elkapta a karom és visszahúzott magához. - Én...

- Nem mondtam, hogy meghallgatlak - vontam fel a szemöldököm. 

- Megtennéd, hogy egyszer nem szakítasz félbe? - kérdezte idegesen.

- Nem - mordultam rá. - Most nagyon utál... - kezdtem mondani, de nem hagyta hogy befejezzem, ugyanis ajkait enyémekre nyomta és megcsókolt. - ..lak - fejeztem be a mondanom, miután ajkai eltávolodtak az enyémtől. Homlokát enyémnek döntötte és úgy nézett a szemembe.

- Szerelmes vagyok beléd, Brittany - mormogta. - Nem tudom, mikor vagy hogy hol történt, de megtörtént... - simított végig az arcomon, s ismét megcsókolt. 

- Hogy én mióta vártam erre a vitára - motyogtam ajkaiba, mire elnevette magát és megölelt. Határtalan boldogságot éreztem, úgyhogy vigyorogva öleltem vagy 10 percen keresztül. 
- Bemegyünk? - kérdezte.
- Gyerünk - motyogtam. 
- Ugorj fel - fordult meg, én pedig nevetve ugrottam fel a hátára. Összekulcsoltam elől a lábam, majd a karomat lelógattam. Vigyorogva ment be velem együtt, majd miután becsukta az ajtót lerakott és szembe fordult velem. A falig hátráltam, Ő pedig a fejem mellé rakta a két kezét, és puha ajkait az enyémekre nyomta. Kezeimmel átkaroltam a nyakát, Ő pedig a combom alá rakta a kezeit. - Ugorj - motyogta az ajkaimba, én pedig engedelmeskedtem, s összekulcsoltam a lábam. Elindult velem az emeletre, és miután bevitt a szobájába, becsukta az ajtót a lábával, s lefektetett az ágyra. Fölém mászott, és tovább csókolóztunk, majd áttért a nyakamra. Kezét pólóm aljához vezette, majd fogta és lehúzta rólam azt. Ugyanezt megcsináltam az Ő pólójával, míg Ő az én nadrágom gombjával babrált. Amikor kigombolta, lehúzta rólam és újra visszatért a nyakamhoz. 
- Most pedig vedd fel a pólóm és aludjunk - mormogta a nyakamba. - Nem akarok veled úgy lefeküdni, hogy előtte ittam - motyogta. - Amúgy se hamarkodjuk el a dolgokat - mosolygott le rám, majd adott egy puszit az arcomra és mellém feküdt. Miután felvettem a pólóját - és levetettem alóla a melltartómat -, visszafeküdtem mellé, és mellkasára helyeztem a fejem. 
- Tudod... 3 évvel ezelőtt nem gondoltam volna hogy ez lesz - mormogta a hajamba.
- 3 évvel ezelőtt azt tervezgettem, hogy fojthatnálak meg - mondtam. Felnevetett, s megpuszilta a homlokom. 
- Aludjunk - mormogta. 
- Jó éjt - mondtam, és kényelembe helyeztem magam.
- Neked is - mosolygott rám, majd kezét derekamra rakta, és lecsukta szemeit. Pár perc múlva hallottam egyenletes szuszogását, amiből arra következtettem, hogy elaludt. Pár perc gondolkodás után, boldogan merültem el az álomvilágban. 

Reggel hamarabb felkeltem mint Ő, úgyhogy miután sikerült lehámoznom magamról, adtam egy puszit az arcára, majd kicsoszogtam a fürdőbe. Elvégeztem a dolgaimat, majd visszamentem a szobába és felöltöztem. Ránéztem Zaynre, aki még békésen aludt, elmosolyodtam, s kimentem a szobából. A konyhapultnál álltam, Hel és Trav az asztalnál ültek és épp reggeliztek. Zayn ásítozva jött be a konyhába, majd egy 'Jó reggelt' mondat után, odajött hozzám és megölelt hátulról. Hátranéztem rá, Ő pedig vigyorogva megcsókolt. 
- Khm... - köszörülte meg Travis a torkát, mire megfordultunk, ők pedig tágra nyílt szemekkel néztek ránk.
- Mi az? - kérdezte Zayn nevetve. 
- Hát... Ti - nyögte ki Hel. 
- Együtt vagyunk - mondta Zayn. 
- Ó, te jó ég! Istenem! Na végre - ugrottak fel egyszerre, és körbe öleltek minket. 
- Oké, mi is örülünk, meg minden... - motyogta Zayn zavartan. 
- És ti? - tereltem a témát. 
- Mi? Hát, mi is együtt vagyunk - vont vállat Hel. 
- Basszus. Ezt hogy sikerült így összehozni? Ennyire egyszerre minden... - mondtam nevetve.
- Akkor most már nem fogtok veszekedni? - biggyesztette le a száját Trav. 
- Én nem tervezem - ráztam meg a fejem. - És ti? - kérdeztem vissza.
- Mi sem tervezzük - vontak vállat, majd egymásra mosolyogtak. 
- Megtudjuk milyen a nyugodt élet - röhögött Zayn, miközben álla a vállamon pihent, én pedig az ölében ültem. 
- Unalmas - motyogta Trav, majd Helt kézen fogva felmentek az emeltre. Aztán, miután pár percet - kb. negyed órát - beszélgettünk Zaynnel, félre nem érthető zajok szűrődtek le az emeletről.
- Te jó ég. Oké, én nem maradok itthon, hogy végig hallgassam ezeket - álltam fel Zayn öléből, aki nevetve jött utánam. Felrángattam magamra a cipőm, s kiszabadultam a házból. Még csak tegnap jöttek össze! Te jó Isten... Mindegy, nem az én dolgom. 
- Na? Merre? - kérdezte Zayn mosolyogva, majd megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. 
- Nekem mindegy - vontam vállat. - Sétálunk? - kérdeztem, majd az erdő felé kezdtem húzni.
- Hát persze - forgatta meg a szemeit, mire oldalba böktem, és elnevettem magam.
- Legalább ha eltévedünk, nem egyedül leszek. Mint a múltkor... Vagyis a múltkor sem voltam egyedül... - mormogtam.
- Tessék? - vonta fel a szemöldökét. 
- Emlékszel a pasira, akivel "táncoltam"? - kérdeztem, idézőjeleket mutatva a levegőben. 
- Emlékszem - morogta, majd szorosabban fogta a kezem.
- Az volt az a pasi, akivel sétáltam visszafelé aznap este, amikor eljöttem otthonról - vontam vállat. 
- Ja, értem - bólintott. - Szerencséje, hogy nem csinált veled semmit - dünnyögte, majd kezét átvetette a vállamon és megpuszilta a homlokom. 
Már vagy egy órája sétáltunk az erdőben, amikor... Amikor belementem egy pókhálóba! 
- Te jó ég - nyögtem fel. - Pókháló - sipákoltam, majd megpróbáltam lehámozni magamról, kisebb nagyobb sikerrel. Zayn röhögve segített, majd körbe nézett és megállapította, hogy tiszta vagyok, és még mindig jó a seggem. Nos, oké. 
- Visszamegyünk? - kérdeztem reménykedve.
- Na, mi az? Pedig annyira jönni akartál sétálni - mondta. 
- Biztos végeztek már... - motyogtam, majd felpillantottam rá.
- Biztos - bólintott, majd megfordult. - Ugorj fel - mondta, én pedig engedelmeskedtem és felugrottam a hátára. 
- Basszus, mindjárt leesek - mondtam pár perc múlva, mire felnevetett és feljebb "dobott". - Nem vagyok nehéz? - kérdeztem kíváncsian.
- Kibírható - vont vállat. 
- Ez most mit jelentett?
- Azt, hogy nem vagy az - vigyorgott. 
- Szerencséd, hogy ezt mondtad - nevettem. 
- Mert ha nem ezt mondtam volna? - kérdezte miközben ajkába harapott. 
- Akkor most bajok lennének - mormogtam nyakába. Elvigyorodott, majd kezét a combomhoz vezette és ott is tartotta, amíg haza nem értünk. Hajamat néha kisöpörte az arcából, amit én néha direkt oda raktam. 
- Levágom - fenyegetőzött. 
- Soha! - mondtam, majd azonnal hátradobtam a hajam. Mindketten nevettük, azt hiszem, soha életemben nem voltam olyan boldog, mint akkor...

16.rész

                                                             (dsgadgkaém<3*-*:D) 

- Boldog szülinapot, te majom! - köszöntöttem fel Travist kedvesen, majd megöleltem és átadtam neki az ajándékot. 

- Köszi - mosolygott rám, és csalódottan vette tudomásul, hogy én köszöntöttem fel Őt utoljára. Hel tényleg nem adott neki semmit. Eddig legalább is. 

Együtt érzően megsimítottam a vállát, mire halványan rám mosolygott és feltrappolt az emeletre. - Na? Megyünk bulizni, srácok? - futott le vissza pár perc múlva. - Amúgy Brit, imádom az ajándékaidat - vigyorgott rám. Rámosolyogtam, majd összeborzoltam a haját.

- Mehetünk bulizni - bólogatott Zayn. 

- Két méteres távolságot megtartjuk - pillantottam rá, mire felnevetett és lebiggyesztette az ajkait. 

- Az ilyen beszólásaid még mindig fájnak - mondta. Rávigyorogtam, majd meglöktem a vállát a saját vállammal.

- Nos, akkor én megyek és elkészülök - szaladt fel Hel. 

- Megyek én is - szaladtam volna el, de neki mentem Zaynnek, akit így meglöktem, aki neki ment Travisnak, aki megbotlott és hátraesett. - Te jó ég! Bocsi - mentem oda hozzá, és röhögve felhúztam. 

- Te veszélyes vagy mostanában - rázta meg a fejét nevetve, mire rávigyorogtam, kikerültem és fellépkedtem az emeltre. Még útközben hallottam, hogy elmesélte Zayn, hogy tegnap mekkorát estem a lépcsőn... 

Berontottam a szobámba, és szupergyorsan készülődni kezdtem. Magamra rángattam egy rövid nadrágot - egy másikat, amiből nincs ki majdnem mindenem... -, meg egy pántos fölsőt. Felkentem az arcomra egy kis sminket, majd a cipőimet a kezembe fogva léptem ki az ajtómon. A lépcsőhöz mentem, majd lesétáltam rajta, ami olyan halkra sikerült, hogy Zaynék észre se vették, hogy ott vagyok...

- ...Én azt hiszem, hogy még mindig Őt szeretem... - mondta Zayn, nem éppen halkan. 

- Mármint Nathalie-t? - kérdezte Travis. 

- Igen... Egyszerűen, nem tudom... - motyogta. Szemeimben könnyek gyülekeztek, de aztán megráztam a fejem és mintha semmit sem hallottam volna, úgy kezdtem el helyben futni, majd trappoltam el az ajtóig, ahol ledobtam a cipőimet. Onnan pedig a konyhába, ahol elővettem egy poharat és töltöttem bele vizet. Ez tuti valami kamu volt... - gondoltam, miközben azon voltam, hogy ne sírjam el magam. 

- Hé, jössz? - jött be a konyhába Zayn, mire összerezzentem és elfordultam tőle. - Mi a baj? - kérdezte kíváncsian. 

- Semmi - mormogtam, majd agresszívan leraktam a poharam a pultra - jó, hogy szét nem tört -, majd kikerültem és kicsaptam a konyha ajtót. - Megyünk? - kérdeztem.

- Ühüm - bólintott Hel, majd száját harapdálva lépkedett Travis mögött. Felvettem a jó öreg fehér Conversem, aztán idegesen csapkodva léptem ki a házból.

- Mi bajod van? - kérdezte Zayn, mikor lemaradtunk kicsit Traviséktól.

- Nekem? Nekem semmi! - morogtam. 

- Mégis van valami! 

- Ha volna is, nem veled osztanám meg - motyogtam, majd előre siettem. Travis mellé beült előre Hel, úgyhogy ketten hátulra beültünk mi, Zaynnel. 

- Mi a szar bajod van? Komolyan mondom... Egyik percben majd' kicsattansz a boldogságtól, a másikban meg már csapkodsz mint egy elmebeteg - dörrent rám.

- Hagyj békén, Zayn! - mondtam. 

- Jó, ahogy akarod - morogta, majd kibámult az ablakon. - Komolyan, többet hozzád se szólok.

Felsóhajtottam, majd én is ablak felé fordultam és néztem ki a sötétségbe. 

Azon kaptam magam pár pohár ital után, hogy egy sráccal táncolok, aki nagyon hasonlított valakire, de nem tudtam kire... 

- Ez az, baby - dünnyögte a fülembe, miközben kezét derekamon pihentette. Felnéztem rá, majd elvigyorodtam és még jobban hozzádörgölőztem. Egyébként nem voltam részeg... Annyira. Még tudatában voltam annak, hogy mit csinálok, de nem zavartattam magam. Aztán eszembe jutott ki Ő.
- Te... - néztem fel rá. - Te nem az vagy, aki... Csatlakozott hozzám valamelyik este? - fordultam felé, miközben keze még mindig a derekamon volt. 
- De igen - bólintott, miközben közelebb vont magához. És akkor hirtelen ott volt az érzés, hogy mégis mit csinálok? Én nem ilyen vagyok! - Na? Nem táncolunk tovább? Mert akkor oké, van más tervem - motyogta közel az arcomhoz, aztán hirtelen elengedett, ugyanis valaki meglökte. 
- Takarodj - mordult rá Zayn. 
- Ő a pasid? - fordult felém felvont szemöldökkel a csávó.
- Igen, a pasija vagyok és jobb, ha elhúzol a picsába! - kiabált rá Zayn.
- Nem épp úgy viselkedtél, mint akinek pasija van - vigyorodott el a pasi. 
- Nem voltam magamnál - motyogtam.
- Azt mondtam, hogy tűnés! - mordult fel ismét Zayn, mire a pasi feltartotta a kezeit és elment tőlünk. - Neked pedig mi a fasz bajod van, de most komolyan?! - kapta el a kezeim és magához rántott. 
- Ne rángass, te segg! - kiabáltam rá, mire elengedte a kezeim és úgy nézett le továbbra is rám. - Amúgy pedig majd rájössz. Csesztess még egy kicsit, és akkor talán lekiabálom a fejed, miközben elpanaszkodom magam. 
- Ó, szóval miattam vagy ilyen megint? - kérdezte felvont szemöldökkel. Bólintottam. - Mit tettem? Mert nem emlékszem, hogy bármit is csináltam volna, amivel... Amivel megbánthattalak volna! 
- Inkább mit mondtál - morogtam. - Gondolkozz el, Zayn. Addig is engem hagyj békén... Most pedig megkeresem Tra... - fordultam körbe, s amint megláttam őket, leesett az állam. Hel és Travis egymás szájában voltak. - Látod amit én? 
- Igen. Hacsak nem képzelődünk mind a ketten - válaszolt Zayn. 
- Azt kétlem - ráztam meg a fejem. - Oké, majd otthon kifaggatom Helt - vontam vállat. - Most pedig gyerünk inni - mondtam magamnak, és a pult felé vettem az irányt, de Zayn elkapta a karom és visszarántott.
- Azt hiszem, már eleget ittál - sziszegte. 
- Ó, de nem annyit, hogy kitudjam szívni a nyakad - köptem a szavakat, és elrántottam a kezem az övétől. 
- Hagyj már ezzel, a rohadt életbe! Tudom, nem mentség, de részeg voltam! - kiabált rám. 
- Igazad van. Ez nem mentség semmire sem. Szóval hagyj békén most rögtön! - sipákoltam, s meglöktem a mellkasánál fogva. - Ó, és részeg voltál... Nathalie miatt - néztem rá összeszűkített szemekkel. 
- Miért hoztad most fel Őt? - vonta fel a szemöldökét, és mintha egy kisebb mosoly bujkált volna a szája szélében. De lehet, hogy képzelődtem...
- Mert ez az igazság, nem? - kérdeztem zavartan. 
- De igen, miatta voltam részeg - bólintott komolyan. - És? 
- Mi és? 
- Miért hoztad fel most Őt? - kérdezte, s egy lépést tett felém. 
- Nem tudom - hazudtam, és belenéztem szemeibe. 
- Ó, dehogyisnem tudod. Szóval? - kérdezte, és már azon voltam, hogy lekiabálom a fejét ismét. 
- Ne érdekeljen... - morogtam, és hátrébb léptem tőle. 
- Jó, majd úgyis elmondod. Így vagy úgy, de kifogom szedni belőled - vigyorgott a képembe, én pedig idegesen megfordultam és a pult felé indultam, de most se jutottam el odáig, ugyanis Zayn átkarolt hátulról. 
- Zayn, eressz el! Most - mormogtam. - Inni akarok! 
- Nem kell innod ahhoz, hogy jól érezd magad - dünnyögte a fülembe.
- Pont te beszélsz? - kérdeztem, és felnevettem. 
- Na jó. Nekem most lett elegem - engedett el hirtelen. - Nem hiszem el, hogy ilyen vagy! Ma délelőtt még tök jól elvoltál velem, meg minden, most pedig komolyan mondom... Egy hülye bunkó vagy - nézett rám komolyan. - És még csak annyit sem akarsz elmondani, hogy mi a szar bajod van. Mert "Nem, nem tudom" vagy... "Ne akard tudni". De igen, tudni akarom! Mert így nem tudok veled mit kezdeni... Agyrázkódást lehetne kapni a hülye változásaidtól! Fogadok most is megfogsz sértődni, amiért elmondtam az igazságot... 
- Én hazamegyek... - motyogtam, majd elindultam Travisék felé. - Skacok... - szólaltam meg, mire rám kapták a tekintetük. 
- Igen? - kérdezte Trav és köztem és Zayn közt kapkodta a fejét. 
- Hazamegyek - vontam vállat, és megpróbáltam nem figyelembe venni a fürkésző tekintetüket. 
- Miért? 
- Mert nem akarok itt lenni... - motyogtam.
- Megyünk mi is! - jelentette ki Hel.
- Ne, nem kell. Maradjatok csak - mosolyogtam rájuk. Bólintottak, én pedig elfordultam és a kijárat felé mentem. 
- Bassza meg - szitkozódott Zayn a hátam mögött, aztán utánam jött. - Hazavigyelek? 
- Nem kell! Gyalog megyek! - morogtam.
- Jó, megyek veled - vont vállat.
- Minek? Idegesíteni? Kösz, de akkor inkább maradj.
- Meg se fogok szólalni. Te jó ég... - tartotta fel a kezeit, majd felsóhajtott. Hazáig totál csendben mentünk, aztán otthon robbant a vita. A vita, amire azóta vártam, hogy beleszerettem... 

Hiii darling's:') 
Gondolom hallottátok, hogy Zayn eljegyezte Perriet... Nos, Perrie igazán csodálatos lány. És szerencsés..:') És én... Én egy "Zayn girl" voltam. Vagyok:) Már tavaly az Olimpia óta:DD És nem tudom... Ez nem azt jelenti, hogy nem örülök nekik, mert tiszta szívemből imádom őket:3 Mindkettőjüket:D<3 És... OMG. Zerrie forever:D<3

És ez a szöveg megsiratott! De komolyan. Korán reggel itt bömböltem:$:c<3

"Kedves, gyönyörű lány!
Szóval hallottad, hogy megházasodom. Köszönöm a támogatásodat. De mondanom kell valamit. Soha nem akartam, hogy azt gondold nem szeretlek. Ugyan már, ne sírj. Hé, fel a fejjel. Miért vagy szomorú? Nem hagylak el. Sosem tudnálak. Túl sok helyet foglalsz a szívemben. Miért szeretsz? Butaságnak tűnik, de örülök neki. Igen, megtaláltam ezt a lányt. Csodálatos, de ő nem te vagy. Soha ne gondold, hogy el foglak felejteni. Többet jelentesz számomra, mint azt valaha is megtudnám magyarázni. Ne sírj. Kérlek. Láttál engem felnőni, és szeretlek amiért kitartottál mellettem. Haha, emlékszel amikor... Persze, hogy emlékszel. Ott voltál mellettem. Szeretlek. Nem akarom, hogy zaklatott legyél. Tisztán fejeztem ki magam? Annyira gyönyörű vagy. Ne érezd azt, hogy elveszítettél. Nem megyek sehova. Szeretlek, angyal. Igen, megfogok házasodni, de egy napon te is. A szíved csapkodni fog érte. Rendben vagyok ezzel. Nekünk egy különleges szerelmünk van. Soha nem fog eltűnni. Szóval a következő alkalommal, amikor sírni szeretnél, csak emlékezz, már nem veszíthetsz el. Már nem veszíthetsz el, és baby? Soha nem is fogsz. Zayn.x"

15.rész

Villámgyorsan törölköztem meg, aztán persze villámgyorsan rájöttem, hogy nem hoztam be ruhát magamnak... Magam köré tekertem a törölközőt, majd résnyire nyitottam az ajtót és miután megbizonyosodtam róla, hogy nincs Zayn a közelben, kiléptem rajta. Persze amilyen szerencsés vagyok, pont akkor lépett ki a szobájából. Csodáááálatos.
- Hűha. Dobd le azt a törölközőt a kedvemért - füttyentett, mire csúnyán néztem rá. 
- Felejtsd el! - mondtam, majd tovább mentem a szobám felé. 
- Szükségem van egy törölközőre - jött hozzám közelebb. 
- Ott van a fürdőben! - húztam jobban magam köré. 
- Hozzak neked ruhát? - kérdezte vigyorogva.
- Nem kell, köszi. Semmi szükség arra, hogy a fehérneműs fiókomban turkálj - mosolyogtam rá, majd benyitottam a szobámba.
- Nem kell segítség az öltözéshez? - kiabált be, miután becsaptam előtte az ajtót. Elnevettem magam, majd gyorsan magamra kaptam a ruhákat, és kinyitottam az ajtót. - Ajj, már - görbítette lefelé az ajkait. 
- Kérhetek valamit? 
- Attól függ mi az - dőlt az ajtófélfának. 
- Gyere el velem holnap vásárolni - mondtam vigyorogva.
- Jajj, csajos nap? - kérdezte vékony hangon, mire felnevettem és megráztam a fejem.
- Nem! Csak még nem vettem semmit Travisnak, és holnap van a születésnapja... És te vagy a legjobb barátja, szóval... - vontam vállat zavartan. 
- Elmehetek, ha nagyon akarod - nézett rám.
- Mindennél jobban akarom - bukott ki belőlem, mire zavartan elnevette magát. 
- Gondoltam - harapott bele az ajkába, majd rám nevetett. - Jó éjt, Brit - mosolygott rám. 
- Jó éjt, Zayn - mosolyogtam, majd bementem a szobámba.

- Zayn, gyere már, nem érünk rá egész nap! - kiabáltam fel reggel.
- Jó, jövök már - szaladt le a lépcsőn. - Rövid ez a nadrág, nem?! - nézett végig rajtam. - A fél hátsód ki van belőle - vigyorgott rám.
- Nem tetszik, nem nézed - vontam vállat. - Most nem fogok átöltözni.
- Nehéz lesz nem nézni - nyögte ki, majd elhaladt mellettem és magára ráncigálta a nadrágját. - Lehetőleg ebben a nadrágban gyere este bulizni, és akkor kaparhatom le rólad a pasikat - mormogta halkan. Megforgattam a szemeimet, aztán elmentem mellette és kitártam az ajtót. 
- Te mész elől - álltam félre vigyorogva. 
- Most mondanám, hogy kedves vagy, de tudom miért engedsz előre... - dünnyögte, miközben elment előttem. Becsuktam az ajtót, majd beszálltam a kocsiba Zayn mellé. 
- Egyébként mit javasolsz, mit vegyek Travisnak? - kérdeztem, pár perc csöndes kocsikázás után. 
- Hát, szereti a horrorfilmeket - vont vállat. - Meg a fültágítókat, de ezt tudtad...
- Értem - bólintottam, és az út további részében csendben voltunk. Amikor megérkeztünk kipattantam a kocsiból, majd Zayn mellett beballagtam egy boltba. Ahol... Ahol bent volt az osztályom fő... Ribanca. Bocsánat, de ezt nem lehet szebben mondani. 
- Rád fog mászni - sziszegtem, mire Zayn felvont szemöldökkel nézett le rám. - Én ezt nem nézem végig - motyogtam, majd visszafordultam, de Zayn elkapta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. - Mit csinálsz? - néztem le a kezünkre, majd fel Zayn arcára. 
- Én... Nem tudom. De azt mondtad rám fog mászni, és gondoltam... Így nem - vont vállat, majd megszorította a kezem és maga után húzott. Épp a fültágítókat néztük, amikor Kimberly megkocogtatta Zayn vállát. Hmm. Nem látta a kezünket. 
- Szia, Zayn - mosolygott rá. 
- Öhm, szia - nézegette tovább maga előtt a dolgokat. Kimberly engem figyelmen kívül hagyva, mosolygott Zaynre.
- Figyelj... Nincs kedved... Izé. Randizni? - kérdezte, miközben egy tincsét csavargatta. Hát ez nem kerülgeti a kását... Vagy hogy szokás ezt mondani? Mindegy. Szóval egyből a dolgok közepébe csap!
- Bocsi, de... - emelte meg a kezünket, én pedig szigorúan előre néztem, de még így is tudtam, hogy Kim engem bámul.
- Értem - motyogta, és majdnem elvigyorodtam. - Nos, ha megunod Őt, én itt leszek. 
- Hát arra várhatsz, hogy én veled összejöjjek - mormogta Zayn. - És nem készülök megcsalni, esetleg szakítani vele... - mosolygott Kimre. - Most pedig ha megbocsájtasz... - lökte finoman arrébb, engem pedig maga után húzott. De amikor Kim mellé értem, Ő gúnyosan rám mosolygott.
- Nem tudom emlékszel-e, hogy hogyan ócsároltad állandóan Zaynt a suliban... 
- Kristálytisztán emlékszem rá - néztem rá, és szerintem arra várt, hogy Zayn felkapja a vizet ezen. Hát tévedett. 
- Oké, akkor most csókoljátok meg egymást, hogy higgyek is nektek - fonta össze a karjait a mellkasán, mire nagyot néztem, és egyre jobban szorítottam Zayn kezét. 
- Hidegen hagy, hogy hiszel-e nekünk, vagy sem - mormogta Zayn, és elrángatott onnan. - K*rva - motyogta halkan. 
- Ühüm. Egyet értek - mormogtam, miközben kifizettük a kiválasztott fültágítókat, majd kisiettünk a boltból. A kezemet csak akkor engedte el, amikor a kocsihoz értünk. Beültem, és miután Ő is beült tovább indultunk. 
- Látod? Nem mászott rám - vigyorodott el.
- De megpróbálta! 
- Zavart volna? - kérdezte.
- Öhm... - haraptam bele az ajkaimba. - Igen - motyogtam halkan. Bólintott, majd nem szólt többet.
- Hova megyünk? - kérdeztem pár perc csend után.
- Moziba - villantott felém egy apró mosolyt
- Moziba? - kérdeztem vissza.
- Oda - bólintott. 
- Ketten? 
- Látsz itt valaki mást? - vonta fel a szemöldökét. 
- Jó, de... - kezdtem zavartan. 
- Csak egy kis mozi... - nézett rám mosolyogva, mire bólintottam és ajkamba haraptam. 

Nevetve jöttünk ki a teremből, ritka jó vígjátékot néztünk meg. Hazafelé még beugrottunk egy másik boltba, ahol filmeket vettünk, aztán boldogon - én legalább is az voltam - mentünk hazafelé. 
- Jó nap volt - dünnyögtem vigyorogva.
- Ja. Majd rendezünk ilyet máskor is - pillantott felém mosolyogva. 
- Szóval...? 
- Mire gondolsz? - kérdezte az utat kémlelve. 
- Szóval második...
- Randi? - fejezte be a kérdésem. 
- Igen? - kérdeztem, miközben az ujjaimmal babráltam. 
- Miért? Ez randi volt? - vigyorodott el.
- Én annak vettem - motyogtam zavartan. - Miért? Nem az volt? 
- De, az volt - bólintott. - Szóval második randi majd valamikor... - dünnyögte vigyorogva. 
- Nagyszerű - lelkesedtem, mire felnevetett. 
Miután hazaértünk, én felvittem a cuccokat, és határtalan boldogsággal ugráltam lefelé a lépcsőn.
- Még a végén elvágódsz - jegyezte meg Zayn. 
- Szerinted Hel ad valamit Travisnak? - kérdezte miután levágódtam mellé a kanapéra. 
- Nem tudom. Biztos - vont vállat. - Vagy nem. Fogalmam sincs.
- Nem veszek neki semmit - jött ki a konyhából Hel.  
- Te tudod - vontam vállat. - De azért biztos jól esne neki...
- Száz százalék, hogy örülne neki - bólintott. - Amúgy az csak egy dolog, hogy nem veszek neki semmit...
- Ezzel mit akartál mondani? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Majd megtudjátok...

14.rész

- Brit... - kopogott be Zayn pár perc múlva. 
- Menj el! - szipogtam, és letöröltem a könnyeimet. Mintha meg se hallotta volna, hogy mit mondtam, úgy nyitott be hozzám és jött oda hozzám. Felsóhajtott, lefeküdt mellém, majd magához ölelt.  
- Ne akarj velem összejönni... - motyogta. - Én csak sírásra késztetlek - dünnyögte. - Mindig miattam sírsz - mondta meggyötört hangon. 
- Nem mindig... - mormogtam mellkasába. 
- Legtöbbször - helyesbített. - Jó, de akkor is utálom - vont vállat. 
- Pedig megígértem, hogy nem fogok többet sírni miattad.
- Sajnálom - sóhajtott fel, s végigsimított a hajamon. 
- Ugyan - legyintettem. - Már megszoktam - vigyorodtam el, és felnéztem rá. Arca pár centire volt az enyémtől, és éreztem forró leheletét. Alighogy súrolták ajkaink egymást - már eljutottunk idáig. Haha -, Hel tört be hozzám sírva. Igen, tudtam hogy ez lesz. Először meglepődött, aztán még jobban meglepődött, végül elfelejtett még sírni is.
- Ti...? Te jó ég. Bocsi - tartotta fel a kezeit. - Ugyan, ne is foglalkozzatok velem. Csókolózzatok csak, egy fél órája még én is ezt csináltam... - kezdett el újból sírni, mire felsóhajtottam és lemásztam Zaynről. Aztán felálltam és oda mentem a legjobb barátnőmhöz, s megöleltem. 
- Jó, én már mentem is... - menekült Zayn. - Megyek és kinyírom azt a srácot - mormogta. 
- Ne sírj, bébi. Nem éri meg - simogattam a haját Helnek, és előjöttek az emlékek, amikor Ed pont ezt mondta nekem... 
- Oké, ne is foglalkozzatok velem. Végül is én vagyok a bátyja, de semmi gond - morogta Zayn, mire Hel elnevette magát. Aztán pár perc után röhögőgörcsöt kapott. Oké, ilyet is csak Ő tud... Igaz, jobb mintha sírna. Aztán egy másodperc alatt komoly lett. 
- De ti... Veletek mi van? - nézett hol rám hol Zaynre.
- Na sziasztok - ment ki a szobából Zayn, én pedig ugyanezt próbáltam meg, csak Hel az ajtónak ugrott és bezárta előttem. 
- Nem menekülsz - nézett rám összeszűkített szemekkel. - Nos? Mi volt az az előbb ott az ágyon? - kérdezte.
- Én nem tudom... - vontam vállat zavartan. - Azt se tudom mi van most. Nem tudom érez-e irántam valamit... Nem tudok semmit! - ültem le durcásan az ágyamra, majd hátra dőltem rajta. 
- Ú, majd én kiszedem belőle - csillant fel a szeme. 
- Eszedbe ne jusson! - ugrottam fel, majd az ajtóhoz mentem.
- Most miért? - kérdezte, és Ő is felállt. 
- Mert ne! Vagyis ne most. Az feltűnő volna... - mondtam. 
- De én most akarom tudni - ugrott az ajtóhoz mellém, majd kinyitotta azt - minden ellenkezésem ellenére is -, és kifutott rajta, én pedig utána. 
- Zayn! - kiabálta el magát.
- Mi az? - jött ki a szobájából. 
- Semmi! - sipákoltam.
- De igen... Szóval, az van hogy... - kezdte, de én befogtam a száját és rá mosolyogtam Zaynre. 
- Oké. Mindketten meghülyültetek. Értem én - ment vissza a szobájába. Felsóhajtottam, majd elvettem Hel szájáról a kezem, aki diszkréten berúgta Zayn ajtaját.
- Mi van már? - kérdezte idegesen. 
- Na ide figyelj... - kezdte, de én már ott sem voltam. Inkább elmenekültem. Egyébként milyen gyorsan kiheverte azt a pasit Hel... 
Gondoltam elmegyek sétálni. Bementem a szobámba, magamra kaptam egy vékonyabb felsőt, majd lefutottam - majdnem elvágódtam -, a lépcsőn és kimentem a házból. Már vagy 1 órája sétáltam, amikor rájöttem arra, hogy fogalmam sincs, hogy merre mentem... Pechemre addigra már besötétedett, és egy sötét erdő mellett sétálgattam. Halál nyugodtságom egészen addig tartott, amíg meg nem hallottam egy reccsenést az erdőből. Amennyire ijedős vagyok, azonnal lefagytam és még könnyek is szöktek a szemembe. Mindenféle hülye gondolatok jártak a fejemben. Nem hoztam telefont. Basszus, basszus, basszus! És látok egy alakot messzebb. Te jó ég! - uralkodott el rajtam teljesen a pánik, és amilyen gyorsan csak tudtam, megfordultam és visszafelé indultam. Valami kiabálást hallottam, s én azonnal futásnak eredtem. Hátra néztem és egyre közelebb ért az az alak.
- Hé! - kiabált nekem. - Állj meg! - mintha meg se hallottam volna, úgy futottam tovább. - Nem bántalak, állj már meg! - kiabált rám hangosan. - Hát ezt nem hiszem el - mondta, majd futásnak eredt. Aztán beért, és elkapta a karom. 
- Mi van? - kiabáltam rá ijedtemben. 
- Hé, nyugi - engedte a karom, amit rángatni kezdtem. - Csak gondoltam ha már te is eltévedtél, meg én is, akkor mehetnénk együtt - vont vállat. Nagyszerű. Társaság... 
- Honnan indultál? 
- Én? A városból. Te? - kérdezte felvont szemöldökkel. 
- Én nem - ráztam meg a fejem, és nem készültem elmondani, hogy honnan jöttem, bár végül megtudta...
- Oké, nem bízol bennem, igaz? - vonta fel a szemöldökét és közben elindultunk előre. 
- Nem igazán - vontam vállat. - Idegenekben nem szokásom megbízni. 
- Valamiért most mégis velem sétálsz...
- Mert nem akarok egyedül lenni!
- De idefelé is egyedül jöttél - vonta fel a szemöldökét, én pedig felsóhajtottam.
- Fogd be, és figyeld az utat - mormogtam, és gyorsítottam a lépteimen. 

- Asszem' erről jöttem - motyogtam, és körbe néztem, de hiába, mert semmit sem láttam. 
- Akkor gyerünk erre - mondta a pasi, akinek a nevét egyébként meg sem tudtam. - Ott egy ház - mondta.
- Igen, látom - bólintottam komolyan. - Ott lakom! - jelentettem ki. 
- Ja, értem - mosolygott rám. - Uhm... Akkor én megyek tovább - motyogta. - Oké, szóval... Találkozunk még valamikor? - kérdezte.
- Én... Tudod nekem... - mutogattam zavartan. - Nem hiszem, hogy... 
- Ja, értem - mormogta. - Akkor örültem a találkozásnak - mosolygott rám ismét, majd zsebre vágta a kezeit és tovább ballagott. Felsóhajtottam, majd beléptem a házba, ahol egy ideges Zayn-t találtam, aki épp a hajába túrt. Háttal állt nekem, szóval nem láthatott meg.
- Hol a fenében van már? - kérdezte idegesen.
- Itt - szólaltam meg, mire Drakulát meghazudtoló gyorsasággal fordult meg és jött oda hozzám. 
- Jól vagy? - kérdezte a szemembe nézve.
- A lehető legjobban - bólintottam komolyan. - Miért? 
- Mert... A-aggódtam - nyögte ki halkan.
- Nos, nem erőszakoltak meg, meg semmi ilyesmi - vontam vállat, majd felnéztem rá. - De azért örülök, hogy aggódtál miattam - mosolyogtam rá, aztán elnéztem mellette és megpillantottam Helt, aki épp a szájába tömött egy adag kukoricát. - Nem úgy, mint egyesek - néztem barátnőmre felvont szemöldökkel, akinek megállt a keze a szájától nem messze, a kukorica pedig leszóródott a lábára. 
- Nos, én éreztem, hogy nincs semmi bajod - mondta. - Tudod... Az a különös hetedik érzék... 
- Igen, persze - legyintettem vigyorogva, s meglepődtem, ugyanis Zayn magához vont és szorosan megölelt. 
- Soha életemben nem aggódtam még ennyit! - motyogta. 
- Jól vagyok, Zayn - mormogtam a mellkasába. - Soha életedben nem öleltél meg önszántadból - nevettem el magam. Felnéztem rá, és halványan elmosolyodott. 
- Csak mert utáltalak...
- És most...? 
- Most... Hát, most talán kedvellek - vigyorgott rám. 
- Talán... - mormogtam szórakozottan.
- Egy icipicit - mutatta az ujjaival, majd elengedett. Elmosolyodtam, majd megfordultam. Ő pedig rá csapott a fenekemre. - Most pedig elmegyek zuhanyozni - haladt el mellettem vigyorogva. 
- Nem, mert én megyek. És ne csapkodj - szaladtam utána, majd megelőztem. Utánam futott, én pedig feltrappoltam VOLNA a lépcsőn, ha nem vagyok szerencsétlen. Ugyanis megcsúsztam és vágódtam egy hatalmasat. - Azt hiszem, meghalok - mormogtam, miközben nevetni kezdtem előbbi bénázásom. Aztán ez a nevetés átment sírásba... - Basszus - motyogtam, majd szipogtam párat. 
- Miért nem lepődök meg azon, hogy elestél? - haladt el lent Hel a konyhába, felvont szemöldökkel. 
- Hé, jól vagy? - húzott fel Zayn, miközben próbálta nem el nevetni magát. 
- Nagyszerűen - szipogtam, majd ráálltam a lábamra és felbicegtem Zayn mellett. - Nevethetsz ám - fordultam felé.
- Á, nem... Nem volt ez... Vicces - ahogy kimondta az utolsó szót, úgy tört ki belőle a röhögés. - Istenem, ennyire bénát, mint te. Te jó ég, mekkorát estél! És az a fej közben... - röhögött folyamatosan. A fürdő elé értünk, ahol elengedtem Zaynt. 
- Le tudsz zuhanyozni egyedül? - vonta fel a szemöldökét. 
- Igen. Kösz, de nem kell társaság - vigyorogtam rá, majd becsuktam előtte az ajtót. 
Holnap Travis születésnapja - jutott eszembe zuhanyzás közben. Te jó ég. Nem vettem neki semmit... 


Hiiiii darling's:') Remélem tetszett az új rész:D Bár szerintem semmi izgalmas nem volt benne, szóval bocsi:D:D 
Nos, nem sokáig kell még várni arra, hogy összejöjjenek, ne aggódjatok:DD 
Lehet pipálnii, komizni, feliratkozni...:3. Nem haragszom meg érte:D:D
Pacsii.xxx

13.rész

Miután fájó szívvel elengedtem Zaynt - ugyanis csöngettek és Travis nem volt hajlandó ajtót nyitni! -, elmentem, és kinyitottam én az ajtót, aminek a másik oldalán Nathalie állt. Mi a francot keres ez itt? - gondolkodtam, és felvont szemöldökkel néztem rá.

- Szia - mondta mosolyogva.

- Szia - válaszoltam.

- Zayn itthon van? - kérdezte, miközben egy tincsét csavargatta. Nincs! MONDD, HOGY NINCS! - He? 

- Uhm... Zayn keresnek! - kiabáltam el magam. 

- Ki az? - jött ki a konyhából, majd amikor mögém ért, lefagyott. - Mit keresel itt? 

- Beszélnünk kell! - nézett rá Nathalie.

- Nem kell! - mondta Zayn idegesen. 

- Kérlek, Zayn - vette könyörgőre Nathalie a dolgot. Nagyfokú féltékenység vett körül, és úgy gondoltam nekem nincs ott helyem köztük. Megfordultam, megforgattam a szemeimet Zayn felé - aki elmosolyodott. Te jó ég, de édes... -, aztán elmentem mellette - direkt neki mentem -, végül bementem a nappaliba, ahol bekapcsoltam a tévét és ledobtam magam a kanapéra. Először halk mormolást hallottam, majd Nathalie elhordott mindennek ENGEM. Meg hogy Zayn miért mosolyog rám?! 

- Mert miért ne mosolyoghatna rám? - kiabáltam oda neki. 

- Maradj ki ebből, ribanc - kiabált vissza, de csak a hangját hallottam.

- Pont te mondod? Istenem - nevettem el magam. 

- Semmi közöd hozzá, hogy én kire mosolygok és kire nem. Ahhoz sincs, hogy ki be vagyok szerelmes és kibe nem. Semmi közöd hozzám! Megcsaltál! Felejts el. Most pedig takarodj! - kiabált rá Zayn, majd kilökte az ajtón, s becsapta előtte azt. - A kurvaéletbe! Hogy lehettem ilyen hülye, hogy összejöttem egy ilyen ribanccal?! - kiabált, majd belerúgott egy előtte lévő... Virágba?! 

- Hé, nyugi - mentem oda hozzá, és megfogtam a vállát. 

- Miért vagyok ilyen hülye? - nézett rám barna szemeivel.

- Nem vagy az - ráztam meg a fejem.

- Miért nem tudom bevallani magamnak, hogy nekem... 

- Srácok, ki volt az? - jött le a lépcsőn Travis és amikor megpillantott minket, felvont szemöldökkel nézett ránk. 

- Nathalie - sóhajtottam fel, és beletörődtem abba, hogy Trav mindig megfog minket zavarni. Katasztrófa. 

- És mit akart? 

- Visszakönyörögni magát - vont vállat Zayn.

- És? 

- Elküldtem.

- Hál' Istennek. Van még eszed, haver - tapsolt kettőt Trav, majd ránk vigyorgott és visszament az emeletre. 

- Megölöm - mormogtam. 

- Miért? - vonta fel Zayn a szemöldökét.

- Mert mindig megzavar valamit! - néztem rá komolyan, mire szórakozottan megvonta a vállát. Aztán rám nézett és közelebb lépett egy lépést. 

- Kipróbáljuk, hogy megint megzavar-e? - kérdezte vigyorogva. Nyeltem egyet, majd bólintottam. - Na és hogyan? - kérdezte huncutul mosolyogva.

- Fejezd be azt amit az előbb mondani akartál - néztem rá, és csodálkoztam azon, hogy megbírtam szólalni. 
- Hmm... Én egészen másra gondoltam - hajolt közelebb hozzám, nekem pedig felgyorsult a szívverésem és nehezebben lélegeztem. 
- Na én mentem - szaladt le a lépcsőn Travis. Zayn elvigyorodott, aztán hátrébb lépett tőlem.

- Ezt nem hiszem el, Travis! - csattantam fel. Zayn nevetett, Travis pedig rám nézett. 
- Most meg mi van? Figyelj, én nem tehetek róla, hogy el kell mennem... - kezdett magyarázkodni, de leintettem. 
- Nyugodtan mehetsz - legyintettem, majd bosszúsan eltrappoltam tőlük fel az emeletre. Zayn hangos röhögését hallottam még fentről. Akivel ketten leszünk itthon. ÉS TRAVIS ELMEGY. Te jó ég. Végre nem tud megzavarni...

Nagyot tévedtem abban, hogy nem tud megzavarni! Ugyanis, amikor Zayn majdnem befejezte a mondatot - miután szét nyaggattam, hogy mondja el, mert kíváncsi vagyok - amit akkor kezdett el mikor még idegbeteg volt... Na akkor megcsörrent a telefonja. Kihalászta a zsebéből, majd megnézte, hogy kihívja.  
- Travis? - kérdeztem összeszűkített szemekkel, mire bólintott. - Add ide! - kaptam ki a kezéből a telefont, majd felvettem. - Na idefigyelj, öcsém - szóltam bele, Zayn pedig elröhögte magát.
- Mi az? - kérdezte Travis.
- Te mindig tudod mikor kell az embereket megzavarni? De most komolyan... Tudod, mikor kell egy szobába benyitni! Azt, hogy mikor kell lejönni, megkérdezni hogy "Ki jött?". Sőt, még azt is, hogy mikor kell letrappolni az emeletről és bejelenteni, hogy "Mentem". És most meg felhívsz... Komolyan mondom az agyamra mész, ha nem szoksz le erről! - hadartam el, és nem érdekelt, hogy Zayn szét röhögi a fejét rajtam. 
- Ó, hogy ez a bajod? Hát figyelj, ezen nem tudok változtatni - röhögött. - Adnád Zayn-t? Megköszönném.
- Persze - morogtam, s odaadtam Zaynnek a telefont.
- Mi van? - kérdezte vigyorogva. - Ühüm, értem. Ja, ne is mondd. És kettesben kell vele lennem - forgatta meg a szemeit, én pedig a lehető legcsúnyábban néztem rá. - Hülye vagy - nevetett fel. - Nem. Hagyjál már, basszus... - mondta zavartan. - Nem. Majd megtudja egyszer... Mit? Ja, hogy azt... Nem. Nem mondom el neki. Hagyjál ezzel. Majd... Oké. Oké. Igen. Jól van! Meglesz. Helló - és letette. - Mi az? - kérdezte, miután meglátta hogy nézek rá. 
- Mit nem akarsz elmondani? - kérdeztem kíváncsian. Feléledt a kíváncsi Brittany. Nem jó dolog...
- Semmit - hárított azonnal. - Mindegy - legyintgetett össze vissza és mintha zavarban is lett volna. 
- Na mondjad! - mondtam, de ekkor meg az én telefonom szólalt meg. Felsóhajtottam, majd kikapartam a zsebemből a telefont. Ed. Alighogy elolvastam Zayn kikapta a kezemből a telefont. - Halló - szólt bele mosolyogva. - Ó, szia Ed. Mizu? - kérdezte. - Ühüm. Értem. Az szívás. Hát, sok sikert hozzá... Ugyan - nevetett fel. - Tudom. Oké, adom - nyújtotta nekem a telefont.
- Szia - köszöntem. - Mi az? 
- Hogy-hogy Zayn vette fel a telefont? - kérdezte. Ja igen, egyébként ők itt az utóbbi időben kibékültek... 
- Elvette tőlem ez a majom - vontam vállat. - Na, de miért hívtál? - kérdeztem. 
- Hát csak úgy. Nem sokára megyek randizni.
- Kivel? 
- Egy lánnyal - adta a rövid választ.
- Neve? 
- Uhm... Ashley. Majd bemutatom, ha minden összejön - mondta.
- Oké - mosolyogtam. 
- Le kell tennem. Majd hívlak, hogy hogy sikerült a randi.
- Oké. Akkor szia - köszöntem el.
- Szia - tette le. Felsóhajtottam, és alighogy leraktam a telefont az asztalra elénk, Zayn elvette onnan. - Héé - kaptam utána, de Ő feltartotta a kezében. - AZOKAT NE! - sipákoltam, és a telefonom után kapálóztam. Zayn az üzeneteimnél állapodott meg - hát hol máshol? -, és azokat kezdte nézegetni.
- "Megint összevesztem vele. Borzalmas. Utálom! Vagyis... Nem. De utálni akarom..." - olvasta fel halál komoly fejjel, én pedig elpirultam, majd még jobban rámásztam és a telefonért nyújtózkodtam. 
- Add már ide - könyörögtem. 
- "Majdnem megcsókolt. OMG." - olvasta fel az újabb üzenetet, én pedig ismételten elpirultam. - Haha - nézett rám gonoszul. 
- Jó, csak tessék. Olvasgasd csak - "sértődtem" meg, majd felálltam és kimentem a konyhába. Háttal álltam az ajtónak, de tudtam, hogy bejött utánam. Haha. Működött amit elgondoltam. 
- Jó, figyelj, bocs - jött oda hozzám, majd megállt a hátam mögött. 
- Jól megnéztél rajta mindent? - dünnyögtem mérgesen. 
- Hát, nem... - mondta halkan, majd lerakta a pultra a telefonom, én pedig felvettem és megnyitottam az üzeneteket.
- Nem? Hát tessék! Olvasd el ezt. Csak két szó - nyomtam a képébe a telefont, mire Ő elolvasta és rám nézett. - Tudtad eddig is, de most már biztos is lehetsz benne. És tudod, utálom ezt az egészet, a rohadt életbe! - kiabáltam, és amúgy fogalmam sem volt róla, hogy min kaptam fel ennyire a vizet. 
- Brit, én... - kezdte.
- Nem érdekel - mormogtam, majd kikerültem, kimentem a konyhából, s felrohantam a szobámba. 
Ledőltem az ágyamra, majd sírva olvastam el az üzenetet amit megmutattam neki. Csak két szó. "Szeretem Őt."

12.rész

Zayn nevetésére keltem. Hmm. Jó erre kelni. Szeretek erre kelni. Erre akarok felébredni életem végéig!! Te jó ég...
Felsóhajtottam, majd felültem az ágyban, mielőtt Zayn bejött volna hozzám és lehúzta volna rólam a takarót. Benyitott, majd csalódottan vette tudomásul, hogy már felkeltem.
- Min nevettél? - kérdeztem kíváncsian. 
- Azon, hogy mennyire utálsz - vetette oda. 
- Meddig szekálsz még ezzel? - kérdeztem sóhajtva.
- Ameddig be nem telik a pohár nálad - vigyorgott rám.
- Akkor már nem sokáig. Az a pillanat már közel van - mormogtam, majd lerúgtam magamról a takarót és kikerültem Zaynt. 
- Te jó ég! Bármennyire is utállak, el kell ismernem, hogy jó segged van - nézett utánam. 
- Jól van, Zayn. Akadj le rólam most, és a seggemről is, és menj ki a szobámból - toltam az ajtóig, miután a háta mögé mentem és becsuktam az orra előtt. Felsóhajtottam, aztán megráztam a fejem és elmentem a fürdőbe. 

- Reggelt - csaptam ki a konyha ajtaját, majd beviharzottam rajta. 
- Neked is - válaszolt Travis, miközben Zaynt nézte, aki engem nézett. 
- Ne nézz - néztem rá összeszűkített szemekkel Zaynre, majd a pulthoz fordultam, ahol levettem magamnak egy poharat, amibe töltöttem vizet és inni kezdtem. Mivel a közelemben volt a mikró, így háttal nekik is láttam hogy mit csinálnak. Nos... Travis feltartott hüvelykujjal nézett Zayn után, aki épp egy enyhén félre érthető táncmozdulatot csinált a hátam mögött! Mivel épp ittam, így ami a számban volt ital, vissza köptem a pohárba. Belsősikítást végeztem, majd lassan megfordultam. Zayn fütyörészni kezdett, Travis meg fogta a fejét. 
- Ez mi volt az előbb? - kérdeztem rezzenéstelen arccal. 
- Micsoda? - nézett rám Zayn tágra nyílt szemekkel. 
- Az... Az előbb amit csináltál! 
- Nem tudom miről beszélsz - rázta meg a fejét. 
- Na ne játszd nekem a hülyét, Malik - ráztam meg a mutató ujjam, majd csípőre vágtam a kezem. 
- Mintha az anyámat láttam volna az előbbi mozdulataidnál - mondta Travis nevetve, mire megforgattam a szemem. 
- Szóval? 
- Szóval mi? Nem csináltam semmit! 
- Szívás, mert láttam - kacsintottam rá. - Ne is tagadd, bébi - húztam végig a kezem a mellkasán, majd elvigyorodtam és kikerültem. 
- Hallucinálsz! - kiabált utánam, de nem foglalkoztam vele.

- Ébresztő! - tört be hozzám Zayn délután. 
- Mi van? - kérdeztem álmosan, majd kikapcsoltam a tévét, amin úgy látszik elaludtam. 
- Kelj fel, ember - guggolt le az ágyam mellé. 
- Azt kérdeztem, mi van? - mondtam, s ásítottam egyet.
- Kitaláltuk, hogy elmegyünk bulizni. Hel nincs itthon, szóval Ő nem jön... Csak így hárman - vont vállat, majd elmosolyodott.
- Te bulizol? Na, oda én nem megyek. Féltem a nyakam - dünnyögtem, aztán belefúrtam a fejem a párnába. 
- Na ez most fájt szegény lelkemnek - mondta sértetten. 
- Bocs - nevettem bele a párnába, majd felemeltem a fejem és ránéztem. - Nincs kedvem menni. Hagyjatok békén. Aludni akarok - mormogtam, majd visszaejtettem a fejem a párnára. Aztán a hátamra fordultam és szenvedni kezdtem. Felsóhajtottam, majd ásítottam.
- Ne szenvedj már ennyire! - vigyorgott rám. 
- Nem megyek - ráztam meg a fejem. 
- Kelj fel - húzta ki a párnát a fejem alól, mire morogtam egyet. 
- Nem! - tiltakoztam. 
- Hát jó. Egyszer élek - motyogta, majd felállt a padlóról és fölém mászott. - Felkelsz, vagy én vigyelek ki innen? - nézett le rám, miközben a két oldalamon támaszkodott a karján. Te jó ég! Újabb belső sikítást végeztem, miközben fapofával néztem rá. 
- Szállj le rólam - mondtam szórakozottan. 
- Nekem jó itt - mondta. - Na? Melyiket választod? - vigyorgott le rám.
- Egyiket sem - bólintottam határozottan. 
- Reménytelen vagy - rázta meg a fejét. - Hát jó. Te fogsz elkésni, nem én - nézett rám komolyan, én pedig elröhögtem magam.
- Na, ez az a mondat ami nem hat rám, ha nyár van - mosolyogtam rá.
- Akkor mi hat rád? - vonta fel a szemöldökét. Te - gondoltam, de inkább csak vállat vontam. - Ne akarjam tudni, igaz? - vigyorgott gonoszul.
- Úgyis sejted, nem igaz? - mondtam gúnyosan, majd felsóhajtottam. - Meddig maradunk még így? Mert nekem jó. Csak... Nem fáj a kezed, vagy valami egyéb...? - kérdeztem, miközben az ujjaimmal babráltam. 
- Nocsak... Nem tán' zavarban vagy? - nevetett fel. Felnéztem rá, és találkozott tekintetünk. Csokoládé barna szemeiben elvesztem, és csak arra eszméltem fel, hogy arca közeledik az enyém felé. 
- Srá... - nyitott be hirtelen Travis. - ...cok... Uhm, én... Bocsi - tartotta fel a kezeit, és miután felocsúdott a döbbenetből, kihátrált, s becsukta az ajtót. 
- Akkor én most... - mászott le rólam Zayn. 
- Én pedig... - ültem fel zavartan, majd lerúgtam magamról a takarót és a fürdő felé indultam.
- Én kimegyek... - motyogta Zayn, majd kimenekült a szobámból. 
- Te jó ég - suttogtam magam elé. Majdnem megcsókolt - gondoltam és egy hatalmas vigyor terült el az arcomon. - Megakart csókolni - mormogtam szórakozottan. Na még 3 év, mire el is jutunk a csókig. Valaki úgyis mindig megzavar... Kinyírom Travist! Na jó, nem, de legszívesebben megütném!

*Zayn szemszöge*
Majdnem megcsókoltam! Mi ez? Nem! Én nem szerethetek belé! Nem, nem és nem! - gondolkodtam, miközben lefelé trappoltam a lépcsőn. Travis a kanapén ült és épp csatornát váltott, amikor felkapta a fejét.
- Haver, mi volt az az előbb? - ugrott oda hozzám. 
- Egy majdnem csók - mormogtam. - Vágod? Majdnem megcsókoltam! - mondtam, miközben megfogtam a vállát két oldalt és elkezdtem rázogatni. 
- Oké, értem - rázta le Travis a kezeimet magáról. - Kezdesz beleszeretni, ugye? - kérdezte vigyorogva.
- Nem! Nem és nem! - toporzékoltam. 
- Ezt nem lehet megakadályozni. Ez csak úgy jön... Ahogy most is - veregetett vállon, majd visszaült a tévé elé. Hát, kösz. Most "nagyon" megnyugtatott... 
- De én utálom Őt! - mondtam magamnak. - Vagy nem? Istenem! Nem tudom - szörnyedtem el, majd a kanapéhoz mentem és kiterültem rajta. - Szerinted? - néztem legjobb barátomra.
- Szerintem most akartad megcsókolni - vonta fel a szemöldökét. 
- Csak mert...
- Csak mert szereted, ember - mosolygott rám. - Fogadd el - mondta. Felsóhajtottam, aztán felültem és a konyhába indultam. Miért? - kérdeztem magamtól, aztán bevánszorogtam az ajtón és Britet találtam az asztalnál. Te jó ég. Mikor jött le? Hallotta mit beszéltünk? 
Zavartan kotorászott a tányérjában - amiből a fél kaja egyébként az asztalon volt... - és közben a haja előrehullott az arcába, ahogy lehajtotta fejét. Bekapott egy falat rántottát, és rágni kezdte, én pedig még mindig ott álltam és néztem. Megráztam a fejem, majd a pulthoz mentem és öntöttem magamnak vizet. Miért vagyok ennyire zavarban? Én?! Én nem vagyok ilyen! Felsóhajtottam, majd megfordultam és neki mentem Britnek, aki épp a hátam mögött akart elmenni. A tányér, ami a kezében volt, elejtette és darabokra tört a földön.
- Hát ezt nem hiszem el - motyogta, majd lehajolt, hogy felszedje a darabkákat. 
- Srácok. Nyughassatok már, az Istenért! - kiabált be Travis, és asszem' röhögött. 
- Uhm, én... Bocs - dünnyögtem. - Hagyd, majd én összeszedem - mondtam, majd megfogtam a kezét és elvettem tőle a nagyobb darabokat, amiket már összeszedett. 
- Nem vagyok béna, én is összetudom szedni! - mondta, majd szemembe nézett és elvette a kezét az enyémtől. 
- De nem kell! Majd én megcsinálom - erősködtem és leguggoltam. Dünnyögött valamit, majd Ő is leguggolt előttem és szedegetni kezdte. Felsóhajtottam, mire rám nézett.
- Reménytelen vagy - vontam vállat. 
- Ezt már egyszer mondtad - túrt bele a hajába a szabad kezével, majd felszisszent és elejtette a darabokat. 
- Látod? Mondtam, hogy hagyd - dörrentem rá, majd felálltam utána és kezét a hideg víz alá dugtam. Pár perc múlva bekötött kézzel ült a pulton, miközben én a tányér részeit szedtem felfelé. 

*Brit szemszöge*
- Skacok, ma nem jó a buli. Nem tudok menni - jött be a konyhába Trav. - De ti mehettek ketten, ha akartok... - halkult el a mondat végére, majd az ajtófélfának dőlt. 
- Az nem jó ötlet - nevetett Zayn zavartan. 
- Szerintem sem - húztam el a számat. 
- Jó, ti tudjátok - emelte fel a kezeit Travis. - Majd bepótoljuk. Ja, és ma nem leszek itthon este... Hel sincs itthon. Úgyhogy ketten lesztek. Tiétek a ház - kacsintott ránk, mire mindketten fapofával néztünk rá. - Na jó. Befogom - nevetett fel idegesen.
- Jól teszed - bólintott Zayn, majd felállt a földről. - Kész - jelentette ki, és azt hiszem valamiféle gratuláció félére várt. 
- Nagyszerű - mormogtam szórakozottan, majd leugrottam a pultról, ami rossz ötlet volt, ugyanis megbotlottam és ha nem kap el Zayn, akkor meglátogattam volna a padlót. 
- Ez kész - mormogtam, és megpróbáltam lecsillapítani a szívverésem. Ugyanis megijedtem! Nem Zayn miatt vert a szívem annyira...
- Valamelyikőtökkel fog még ma történni valami - vigyorgott Travis, majd kiment a konyhából. Miután rájöttem, hogy Zayn még mindig tart, így kihasználtam az alkalmat és szorosan megöleltem. Először meglepődött, aztán óvatosan visszaölelt és felsóhajtott. 
- Tudod, én azt hiszem, hogy... 
- Utálsz? - kérdezte, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Igen. Pontosan - dünnyögtem mellkasába. Tudja, hogy mit akartam mondani...

Hiiiii darliing's:3 So, új réész:3 Remélem tetszett:') Lehet komizni, pipálni, stb...:'D
Ú, az utóbbi pár napban, kaptam 2-3 díjat is, amit nagyon, nagyon, 1000x nagyon köszönök!:3 És a többit is:) Jól esik mind:3 Imádlak titeket!.xx:D Pacsii.xx

U.i.: Azon gondolkodom, hogy meddig húzzam még azt, hogy összejöjjön Zayn és Brit... Na mindegy... Majd még meglátom:D:D:D

11.rész

Gondoltam, mivel éjszaka nem értem rá meg ünnepelni a "Zayn újra szingli!" állapotot, így lementem és elővettem két poharat. Aztán öntöttem beléjük narancslevet (!) és koccintottam. Magammal. Nos, igen. Ha ezt látta volna valaki, tuti hülyének nézett volna, de hát most na. Egyszeri alkalom volt... És amúgy is szomjas voltam. Mivel haragudtam Zaynre, ezért csak szolidan ugráltam párat, majd egy "Hajrá!" halkan elsuttogott szó után megfordultam és elmostam a két poharat. 
Vigyorogva mentem fel az emeletre, de ez a vigyor lefagyott az arcomról, amikor csupán... Puszta véletlenül Zayn szobája felé néztem és mit látok? Na mit? Nem meglepő hogy Zaynt, de... Füstölt a feje, miközben az ágyon feküdt! Gondoltam, nem a méregtől, mert akkor az elég fura lett volna. Végig néztem rajta, és a kezében megláttam egy cigit. Nos, úgy ahogy van az ajtót konkrétan berúgtam, aztán miután beléptem a szobába, visszafordultam és egy "Hupsz" szó után csípőre tett kézzel álltam meg Zayn ágya mellett. 
- Üdvözöllek - nézett fel rám halál komoly fejjel, mire majdnem elröhögtem magam. Szóval meg-megránduló ajakkal néztem le rá, Ő pedig felvont szemöldökkel nézett vissza rám. - Mit óhajtasz? 
- Mit művelsz?! - kérdeztem, miután legyőztem a röhögésem.
- Minek látszik? - kérdezte egy fél mosollyal az ajkán.
- Füstöl a fejem! - mondtam komolyan.
- A tied? Hűha. Komoly bajaid lehetnek - bólintott amolyan "Not Bad" fejjel. - Segíthetek valamiben ez ügyben? - kérdezte vigyorogva, majd beleszívott a cigijébe.  
- Csak egy apró nyelvbotlás volt. Szóval... Füstöl a fejed! 
- Nem a fejem füstöl, hanem a...
- Ne magyarázz már meg mindent! 
- Bocsánat - vont vállat. - Amúgy ez neked miért fáj?
- Nekem... Nem fáj. Csak...
- Csak mi?
- Attól, hogy utállak... Még érdekel a hülye kis életed! Az hogy cigizel... Meg hogy úgy berúgsz, hogy még csak magadról sem tudsz. Érted? Mindez érdekel mert... Mert utállak! 
- Szóval, mert utálsz... - fújta ki a füstöt, majd felvont szemöldökkel nézett rám.
- Pontosan - bólintottam komolyan. 
- Hmm. Jó indok - mosolyodott el, majd felült az ágyon. - Csak a baj az, hogy nem hiszek neked - mondta. Pislogtam párat, majd szó nélkül megfordultam és kimentem. 

*Zayn szemszöge* 
Miután Brit diszkréten berúgta az ajtómat, és elhablatyolt itt nekem arról, hogy azért érdekli ez az összes dolog amit művelek, mivel Ő engem annyira nagyon "utál"... És miután kiment a szobámból szó nélkül, mivel tájékoztattam róla, hogy nem hiszek neki... Mindezek után én fogtam magam és elnyomtam a cigit, aztán az egész dobozt kidobtam (!) a kukába. Nem az én világom. Igazából ideges vagyok. Vagyis jobban mondva mérges. Mérges vagyok magamra. Sőt, miután Brit elmondta mit csináltam az éjszaka, azt mondtam hogy utálom magam. Mert ez az igazság. Azt mondtam Britnek, hogy le kellett volna állítson... Pedig saját magam tudom milyen vagyok, ha berúgtam... Már megszokás, hogy ezt is Britre akartam hárítani. Nos, ez van. Szóval visszatérve oda, hogy haragszom magamra... Azért, mert kitudja mit csináltam volna a lánnyal - akit egyébként kezdek megkedvelni - ha nem sikít... És mert beakartam húzni a legjobb barátomnak. De részeg voltam. Részeg vagy sem, akkor is haragszom magamra! 

*Brit szemszöge* 
Mi az, hogy nem hisz nekem? Pedig én az igazat mondom! Utálom! Na jó. Csak utálni akarom... De nagyon! De nem megy. Akármit is tesz, én annál jobban szeretem. Nos, az éjszakai során igaz kissé elszaladt vele a ló, de itt meg olyan rossz fiús volt és... Istenem! Annyira szexi tud lenni ilyenkor! Te jó ég! Miket beszélek... Kiszívta a nyakam! Akkor is haragszom rá még mindig. Akár hisz nekem, akár nem. Katasztrófa. Tőlem egyébként füstölöghet egész nap most már. NEM ÉRDEKEL. Na jó, de. De azt akarom, hogy ne érdekeljen! El is éghetne, az sem érdekelne. Ezeket amúgy dühből mondom, nem gondolom komolyan. És most úgy meg... Ütném. Vagy valami más. Te jó ég. Kezdenek rossz felé kanyarodni a gondolataim...

Kint voltunk az udvarunkon. Itt volt még Hel is, aki épp egy festményt csinált szempillaspirállal (?), és Travis, aki Helt nyaggatta, hogy menjenek szobára(!!). Én besegítettem Helnek festeni, szintén spirállal (?), aztán Zayn bukkant fel és ránk vigyorgott. Felénk közeledett, de mielőtt ideért volna hozzánk, én felé futottam és a nyakába ugrottam, Ő pedig hátra esett velem. 
- Bocs. Túl heves voltam - legyintettem zavartan, Zayn pedig felvont szemöldökkel nézett rám, aztán elnevette magát. Aztán hirtelen komoly lett az arckifejezése és a derekamra rakta a kezét. Felém kerekedett, és arca egyre közeledett az enyémhez, és már...

- Brit, ébredj! - mondta Zayn, majd lehúzta rólam a takarót. Egy póló és egy bugyi volt rajtam, de semmi probléma. 
- A rohadt életbe! Nem hiszem el, hogy pont most kellett felébresztened! MÁR MAJDNEM MEGCSÓKOLTÁL! - kiabáltam rá, mire kikerekedtek a szemei, én pedig a szám elé kaptam a kezem és kihúztam a kezéből a takaróm, majd a fejemre terítettem. Elnevette magát, majd ismét lehúzta rólam a takarót.
- Hát figyelj... Bocsáss meg, hogy megzavartam a csodálatos álmod - rázta meg a fejét. - "Utállak!" - mondta lányos hangon - gondolom engem utánzott -, majd rám vigyorgott és elindult az ajtó felé. 
- Ezt...
- Nem! Nem fogom elfelejteni. Ezzel foglak szekálni! Hah - vigyorgott mint egy őrült, majd kiment a szobámból. Hát jó - gondoltam vállat vonva. Szekálni fog, szóval hozzám fog szólni. Ezzel is csak nekem kedvez... 

*1 hét múlva*
Zayn komolyan gondolta, hogy szekálni fog. Konkrétan már az agyamra megy! Akárhol... Akármikor amikor róla van szó, ott megjelenik és benyögi hogy: "Csak mert Brit utál engem!" és ezt mind lányos hangon. Kezdek kiakadni. Egyszer még lefogom ütni egy... Lapáttal. De annak nem fog örülni! Én viszont igen, ugyanis akkor elhallgatna. Lehet, hogy örökre. Te jó ég! Nem ütöm le semmivel sem...
Egyébként nem tudom meddig akarja ezt csinálni... Még egy hónap van a suliig! Ha addig csinálni fogja, én komolyan megyek és bemosok neki egyet. Vagy nem. Ezt csak most mondom... Egyszer például már azt álmodtam, hogy ülök a padban a suliban, aztán nyitódik az ajtó, Zayn bejön és elmondja ezt a csodálatos mondatot, amit az előbb említettem. Már az álmomban is üldöz. Ja, igen. Álom. Nem elég, hogy ezzel a hülye mondattal zaklat, de még az álmomat is mindig felhozza. Sőt, egyszer odajött hozzám és megszívatott. Konkrétan úgy, hogy én álltam a pultnál a konyhában, Ő pedig elém állt és rám nézett. 
- Mit akarsz? - kérdeztem. 
- Ezt - mondta, majd közelebb hajolt hozzám és a számat kezdte nézegetni.
- Megint részeg vagy? - vontam fel a szemöldököm hátrébb hajolva tőle, mire Ő előrébb hajolt. Konkrétan már a pulton feküdtem a felső testemmel...
- Nem. Jelen pillanatban teljesen józan vagyok - mormogta, és egyre közelített a szájával. 
- Te jó ég - motyogtam. - Igazság vagy merészséget játszotok Travisszal? 
- Hát ezt elszúrtad. Nem kellett volna megszólalj - vigyorgott rám pár centiről. - Pedig már majdnem megcsókoltalak - kacsintott rám, majd felegyenesedett. 
- Csak képzelted, hogy megszólaltam! - kiabáltam a hátának, mire nevetve visszafordult és megrázta a fejét. Mármint Zayn. Nem a háta... 
- Ne is álmodj - vigyorgott gonoszul, majd kiment a konyhából. Bosszúsan néztem magam elé, aztán felsóhajtottam és elgondolkoztam rajta, hogy milyen aranyos Zayn... Öhm, igaz, majdnem mindig ezen gondolkodom, de mindegy... Aranyos és idegesítő! Idegesítően aranyos... 

Hiiiiii darling's.xxx 
So... Új blog a láthatáron... (http://dontletmego-harry.blogspot.hu/) De ezt csak akkor fogom elkezdni, ha EZT a blogomat befejeztem. Ami nem tudom mikor lesz... De az már biztos, hogy lesz ezután még egy blogom:D Az is lehetséges, hogy hamarabb elkezdem, mint ahogy befejezném ezt, but még nem tudom!:D:D A 'Shut up and let me kiss you'-t pedig törlöm. Nincs hozzá ihlet, és nem is akarom írni... Az csak egy hirtelen ötlet volt. 
So, ez van most:D:D 
A rész remélem tetszett:3 Még mindig lehet pipálni, komizni, feliratkozni:D:D: Nem haragszom meg érte:'3 Pacsiii.xx