- Tessék? - kérdeztük szinte egyszerre. Ő csodálkozva, én pedig felháborodva.
- Ugyan már, Brit. Ez az igazság, nem?! Ha én nem mondom, te még éveket szenvedsz, mire elmered mondani neki.
- Én... Ez nem igaz! - hárítottam, miközben megsemmisítő pillantásokat küldtem Travis felé.
- De igen!
- Tessék? - kérdezte újból Zayn, aki azt hiszem, lefagyott.
- Ez nem igaz! El ne hidd - tagadtam.
- De igaz, Zayn. Brittany szerelmes beléd - jelentette ki magabiztosan, egy kis önelégült vigyorral fűszerezve.
- Ó, fogd már be, az Isten szerelmére! Azt se tudod mi van! - kiabáltam olyan hangosan, hogy még én is meglepődtem, nem csak ők.
- Én csak az igazat mondom, amit te körülbelül két év múlva mondtál volna el! - kiabálta Travis. Még sosem kiabáltam vele. Mindig is mi voltunk azok, akik békében éltünk. Erre jön a hülyeségeivel, amiben még saját magam sem vagyok biztos...
- Mondom, hogy nem igaz, amit mondasz, te seggfej!
- Ó, most már én is az vagyok?
- Igen! - kiabáltam. - Utállak!
- Mert elmondtam az igazat?
- De... Ez nem igaz, ember! Fogd már fel azzal a csöppnyi kis agyaddal!
- Elég! - kiabálta el magát Zayn, aki eddig csak kapkodta köztünk a fejét. - Travis... Uhm... Felmennél kicsit? - kérdezte. Ha szemmel ölni tudtam volna, már rég nem élt volna Travis. Vigyorogva sétált el mellettem, én pedig majd' felrobbantam a dühtől. - Igaz? Igaz amit mondott? Te... Szerelmes vagy belém? - hangja sürgető volt, és higgadt. Vagy legalább is annak hallatszott.
- Én... Nem. Vagyis nem tudom - dünnyögtem, miközben próbáltam lecsillapodni.
- Szóval lehet hogy igen? - riadt meg teljesen.
- Lehet - mormogtam.
- Na ne. Nem lehetsz szerelmes belém - nyögött fel. - Ne most... Nem hiszem el! Én... Ez a tudat... Ez nélkül sokkal jobban elvoltam. Bassza meg, Travis! - füstölgött, majd felállt mellőlem. - Sejtettem, hogy valami bajod van. Nagy bajod. Istenem, miért? Miért kellett belém szeretned? - járkál fel-alá, miközben vadul mutogatott.
- Nem tehetek róla... - morogtam.
- Tehát már tényleg igaz - bólintott szörnyülködve. - Oké. Nyugodt vagyok - vett mély levegőket, majd rám pillantott. - Hát ezt nem hiszem el! - kezdte el újból. - 3 évig nem éreztél semmit irántam, csakis gyűlöletet, erre most... Arghhh - morgott.
- Ne hogy már ezért is engem hibáztass! - csattantam fel.
- Kit hibáztassak? Travist? Helt? Vagy az anyámat és az apámat?
- Magadat! - kiabáltam, mire pislogott párat és egy egy mosoly terült el az arcán.
- Hmm. Nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok és hogy így nézek ki - vigyorgott önfeledten. Milyen gyorsan megfeledkezett a "problémájáról".
- Fogd be - pufogtam, majd felálltam és megfordultam.
- Figyelj... Ez... Tudod, hogy...
- Sejtem mit akarsz mondani, és igen, tudom, hogy lehetetlen, hogy összejöjjünk - bólintottam, majd felballagtam a szobámba és ismét elsírtam magam.
Nem így terveztem ezt az egészet! Terveztem magamnak 3 év kínlódást, aztán végre be vallottam volna neki, hogy szeretem. Bassza meg, Travis!
***
Egy hete, hogy tudja Zayn a dolgokat. Egy hete, hogy kerül... Kezdek becsavarodni. Még csak nem is veszekszünk. Sőt, néha egész nap nem is szólunk egymáshoz. Vagy legalább is ő nem szól hozzám. Kicsit sem feltűnő, amikor én például bemegyek a konyhába, ő pedig "Elhagytam valamit" okkal kimegy onnan. Egy hete ez megy. Utálom ezt! Travisra is haragszom. Ő pedig a maga módján, csendben szemlélődik behúzott nyakkal. Miatta van az egész.
- Travis beszélhetnénk? - kérdeztem összeszorított szájjal, ingerülten.
- Ne fogd vissza magad. Kiabáld le a fejem - emelte fel megadóan a kezeit, majd leült a kanapéra és rám nézett.
- Most örülsz? Mindent elcsesztél! Érted? Mindent! - sziszegtem idegesen.
- Tudom! - sóhajtott fel. - Rendbe hozom - emelte fel a fejét magabiztosan.
- Igen? És mégis hogyan? - kérdeztem gúnyosan.
- Az mindegy... De rendbe fogom hozni ezt az egészet - mormogta. - Utálom, hogy nincs semmi műsor - tette hozzá.
- A te hibád! - kiabáltam el magam.
- Tudom és sajnálom! - kiabált ő is. Pár percig farkas szemet néztünk, majd idegesen megráztam a fejem.
- Az nekem nem elég - csaptam ki az ajtót, majd felszaladtam a lépcsőn, ahol majdnem beleütköztem Zaynbe.
- Mi az? - kérdezte kíváncsian.
- Semmi - morogtam, majd elhaladtam mellette és berontottam a szobámba, ahol Hel volt. Halál nyugodt képpel ült az ágyamon és nézelődött.
- Na ide figyelj... - kezdett bele, de leintettem. - ..nem fogom hagyni hogy... - határozott nemet intettem a kezemmel, hogy ne folytassa. - ...hogy rosszba legyél Zaynnel! - de mintha meg sem látta volna, folytatta a mondandóját. - Figyelj, tudom hogy... - kezdte, de megint leintettem. - ...hogy szerelmes vagy belé - fejezte be a mondatot, amit igazság szerint nem akartam hallani.
- Mióta?
- Ugyan már! A legjobb barátnőm vagy! Már sokkal előtted tudtam.
- Hűha. Különleges képességeid vannak - morogtam, majd levágtam magam az ágyra és püfölni kezdtem a párnámat.
- Ez most beszólás lett volna? Mert akkor gyakorolj még - paskolta meg a vállam, majd felsóhajtott. - Megöljem Travist?
- Honnan tudod hogy az ő hibája minden?
- Tudod... Az én bátyám Zayn... És akármilyen meglepő, döbbenetes, hihetetlen... - emelte egyre hangosabbra a hangját, és már azt hittem, hogy még egy szinonímát mond, amikor végül befejezte a mondatot. - De szoktam vele beszélgetni - fejezte be, enyhén gúnyos hangnemben, amit szó nélkül hagytam.
- És most mi az Istent csináljak? - fordultam a hátamra, majd kérdően néztem rá.
- Csinálj úgy, mintha nem érdekelne Zayn!
- Tegyem féltékennyé? - csillant fel a szemem.
- Nem ezt mondtam - fintorodott el. - Csak csinálj úgy, mintha nem érdekelne. Érted!? Szóval, mintha nem érdekel az, hogy kerül...
- Komolyan! Ti mindent megbeszéltek? - szóltam közbe a mondandójába.
- Nagyjából - bólintott. - Na, csak csinálj úgy! Megértetted?
- De attól még érdekel!
- Tudom! De akkor lehet, hogy nem fog annyira kerülni! Csak azért csinálja, mert azt hiszi így elfelejted. Bár nem tudom hogy tud ilyet gondolni, amikor egy házban éltek - töprengett el, majd megrázta a fejét. - Szólogass be neki, ordítsd le a fejét. Csinálj úgy vele mint az elmúlt 3 évben. Piszkáld. Bár inkább ne, mert lehet hogy félreérti. Szóval, csak légy vele olyan, mint voltál.
- És ha nem jön be mindez?
- Akkor végre megölhetem Travist - "nevetett" fel ördögien, amiből fulladozás lett a végén.
- Gyakorold még ezt a nevetést - vigyorogtam rá, mire csak elfintorodott. - De ha mindig kerül... És mindig elmegy onnan, ahol én vagyok... Akkor mégis mit csináljak? Loholjak utána és kiabáljak rá?
- Upsz, erre nem gondoltam - nézett rám hirtelen. - Hát, amikor épp kiakar menni onnan ahol épp te vagy, akkor kezdj el valami szöveget, amiben szerepel az hogy "Igaz, Zayn?"
- Hát jó. De ha nem jön be mindez... Téged foglak megkínozni - álltam fel az ágyról, majd kicsaptam az ajtót.
- De azért ne vigyél túlzásba semmit, jó?
- Miért tennék ilyet?
- Ismerlek - nevetett fel. Legyintettem, aztán elindultam lefelé a lépcsőn.
Hiiiiii.xxx Nos, itt van az új rész:3 Remélem tetszik:o Vagyis tetszett:DD Lehet komizni, pipálni.. De még feliratkozni is!:3xd Egyébként sajnálom hogy ilyen későn hozom a részeket, de... mégiscsak nyári szünet van:"DDD Naaa. Just ennyit akartam:3 Pacsiii..xx:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése