7.rész

Vigyorogva csengettem Ed házánál - ugyanis egyedül lakik, jó neki -, Ő pedig vigyorogva nyitott ajtót. 
- Egyedül? 
- Kivel jöttem volna? - kérdeztem vissza, majd a nyakába ugrottam. Mostanában szokásom mindenkinek a nyakába ugranom... 
- Örülök hogy látlak - dünnyögte, majd lerakott a földre. - Mi járatban? 
- Tudod, hogy szeretlek... 
- Mi kell? - nevetett fel.
- Egy óriási nagy szívesség - húztam félre a szám. - Na?
- Attól függ. Mondd, mit kell csinálnom - sóhajtott fel, majd elterelt a kanapéig, ahol kényelembe helyeztük magunkat.
- Játszd el, hogy a barátom vagy.
- Az vagyok.
- Nem úgy barát. Hanem mint...
- Na nem! Soha! Ne is álmodj - rázta hevesen a fejét. 
- Légyszí' - vetettem be a boci szemeket. 
- Nem! - mondta olyan hangsúllyal, amiből már tudtam, hogy végül igent fog mondani. Pár percig gondolkodott, majd felsóhajtott. - Oké. Eljátszom. De jössz nekem eggyel.
- Akármikor. Ahogy szólsz én már rohanok is - bólintottam. 
- És mikor kell...? - húzta el a száját.
- Eljössz most? - kérdeztem édesen mosolyogva.
- Gyalog? - szaladt fel a szemöldöke.
- Van kocsid, nem? - kérdeztem csodálkozva.
- Most épp nincs - vont vállat. 
- Akkor gyalog - bólintottam.
- Ne már! 
- Nem halsz bele. Én is elgyalogoltam idáig. Maximum egy kis izomlázad lesz - vigyorogtam. 
- Csak hogy tudd, jelen helyzetben nagyon nem kedvellek - mormogta, majd felállt és engem is magával húzott. - Gyerünk, mielőtt meggondolom magam - kapta fel a kabátját, majd a kulcsát és kitessékelt a házból. Hazáig vigyorogva mentem, Ed meg csak forgatta a szemeit.
- Soha többet nem csinálok ilyet - sziszegte, amikor épp az ajtón léptünk befelé. - Fáj a lábam is. 
- Pofa be és karolj át! Vagy valami... - morogtam, Ő pedig engedelmeskedett.
- Ugye nem kell hogy megcsókoljalak? - borzadt el. Na kösz. 
- De, lehetséges hogy kell - vigyorogtam fel rá, majd finoman oldalba böktem. - Kezdődik.
- Megfogom én még ezt bánni - motyogta, majd egy hatalmas vigyort varázsolt az arcára és megszorította a derekam.
- Megjöttünk! - kiabáltam el magam.
- Nagyszerű - jött a válasz a konyhából. - Várjunk csak... Jöttünk? - kérdezte Travis kíváncsian, majd kinézett az ajtón. 
- Helló - köszönt lazán Ed, és intett egyet.
- Uhm, helló - bólintott Travis, majd kezet fogtak. - Ti esetleg...? - mutatott felváltva hol rám, hol pedig Edre. 
- Eltaláltad - mondtam. 
- Mióta? - kíváncsiskodott.
- Olyan 2... - kezdte Ed.
- Hete. Két hete - bólogattam. 
- Hmm... - hümmögött Trav. - Értem - nézett rám vigyorogva. - Nos... Örülök - mosolygott ránk, majd visszament a konyhába.
- Ő volt az? - kérdezte Ed.
- Nem! Ő valahol fent lézeng. Gyerünk fel - kaptam el a kezét, majd magam után húztam. 
- Utálom ezt - nyöszörgött mögöttem. - Hé, mi van? - kérdezte, miután nekem jött, mivel én megtorpantam. 
- Mennem kell - jött egy lány hang az emeletről. - Majd találkozunk holnap - mondta, majd hallottam ahogy lépkednek.
- Úristen. Csak most bírjam ki sírás nélkül - motyogtam magamnak, majd tovább mentem. 
- Uhm, sziasztok - köszönt a csaj, majd felvont szemöldökkel fordult Zayn felé.
- Khm... - nézett le összekulcsolt kezünkre, majd Edre, aztán pedig engem kezdett fixírozni. - Nathalie... Ő itt Brittany. A hugom legjobb barátnője. Ő pedig... - nézett újból Edre.
- Ed... A barátom - mosolyogtam. 
- Szóval Ő Ed - motyogta Zayn. 
- Nagyszerű. Örültem a találkozásnak - mosolygott ránk Nathalie. 
- Mi is - mosolyogtam vissza rá. 
- Na most már tényleg megyek. Sziasztok - intett nekünk, majd Zaynnel, aki még egy pillantást vetett a kezünkre, lementek az emeletről. 
- Itt aztán vannak bajok - csettintett Ed, majd enyhén meglökött, mert odafagytam a helyemre. - Hát, nem irigyellek - dobta át a kezét a vállamon, majd adott egy puszit az arcomra. Halvány mosollyal az arcomon néztem fel rá, majd oda fordultam hozzá és szorosan megöleltem. 
- Ha nem vagy itt, tuti elsírom magam - motyogtam a mellkasába.
- Ne sírj miatta. Nem éri meg. Hallod? - tette kezét az állam alá, majd felemelte a fejem, így beletudott nézni a szemembe. - Ha neki nem te kellesz, hanem egy olyan csaj, akin fél kiló vakolat van és úgy néz ki mint egy... - elhalt a hangja a mondat végére, de tudtam mire gondol. - Akkor ő egy hülye. Egy nagyon hülye pasi - mormogta, majd elmosolyodott. 

A legjobb barátom, és sose éreztem iránta semmit, de hirtelen meg változott körülöttünk a légkör. Ajkaira néztem, és amikor meglátta, elakadt a lélegzete. Felnéztem vissza a szemeibe, Ő pedig épp az ajkaimat nézte, aztán találkozott tekintetünk. Ajkával közelített az enyém felé, és épp hogy súrolták egymást, Zayn betoppant. 
- Uhm, bocs - dünnyögte, majd elment mellettünk és bement a szobájába. Zavartan hátrébb léptem Edtől, majd a hajamba túrtam.
- Uhm... Úristen - motyogtam, majd ajkamhoz nyúltam, és végig simítottam rajta. 
- Ja - bólintott Ed, majd zsebre vágta a kezét és a padlót nézegette. - Ez... 
- Nem jelent semmit. Pillanatnyi...
- Elmezavar volt...
- Szóval ugyan úgy...
- Legjobb barátok - mosolyodott el. 
- Azok - bólintottam, majd felsóhajtottam. 
- Hiteles alakítás volt - vigyorgott rám, mire felnevettem. 
- Az volt - bólogattam nevetve, és már szinte el is felejtettük hogy majdnem megcsókoltuk egymást. 
- Pont jókor jött... - mormogta, mire megint bólintottam egyet. 
- A legjobbkor.
- Szerinted elhiszi hogy már nem vagy belé szerelmes? - kérdezte, mikor már a szobámban voltunk. 
- Remélem, hogy igen - mondtam, majd elterültem az ágyon. 
- Mássz arrébb, te... - paskolta meg a lábam, én pedig arrébb szenvedtem magam, így helyet adtam neki is. 
- Itt maradsz ma? 
- Mármint? 
- Itt alszol, te medve? - kérdeztem vigyorogva, mire elnevette magát.
- Ha van hely, akkor igen, te mamut - bökött oldalba nevetve. Egyébként, szoktuk így becézni egymást. 
- Tudod, elméletileg egy pár vagyunk, szóval mellettem kell lennie helynek - mondtam.
- Nagyszerű - borzolta össze a hajam, majd hozzám vágott egy párnát. 
- Fejezd be! Ne ütögess, mert a végén a földön alszol - mormogtam, majd kiraktam a kezem, amivel felfogtam az újabb ütést. - Hallod?! - förmedtem rá, majd felnevettem amikor megláttam a fejét. - Ne nézz ilyen nagy szemekkel rám - ráztam meg a fejem. 
- Egyszer van kedvem párna csatázni, erre te nem akarsz. Hát mi ez? - hitetlenkedett, majd eldőlt az ágyon. Felsóhajtott, majd lecsukta a szemeit, én pedig abban a pillanatban fogtam egy párnát, majd fejen vágtam vele. Mivel nem csinált semmit, megütöttem egymás után vagy ötször, aztán felmordult, felült és így lettünk egymással szemben. Pár pillanat múlva, már alatta voltam és nevetve próbáltam eltolni a mellkasánál fogva. Vigyorogva elkapta a kezeim, majd a fejem mellé szorította őket.
- Héé, ez nem ér - nyafogtam, miközben vergődtem alatta. - Nem játszol tisztességesen! Erősebb vagy nálam - mondtam lefelé görbülő ajkakkal. 
- Ez van. Mióta is ismersz? - "gondolkodott" el. - Ja, kiskorom óta. Igen, azóta erősebb vagyok nálad, bébi - vágott önelégült képet, mire kinyújtottam rá a nyelvem. 
- Egy... Fú, ne tudd meg mi vagy - fújtattam, majd megpróbáltam kiszabadítani a kezem, de semennyi sikerrel sem jártam. - Engedj el, te majom - nyavalyogtam.
- Jó, de csak mert ilyen szépen kérted - nyomott egy puszit az arcomra, majd elengedte mind két kezem és legördült mellém... A padlóra. 
- Úristen - röhögött fel. 
- Mi az Isten volt az? - tört be a szobába Zayn.
- Bocs, csak leestem - legyintett Ed, miközben az oldalát fogta.
- Ne törődj vele. Enyhén béna - nevettem fel. Zayn elmosolyodott, majd bólintott, aztán pedig kiment a szobámból. 
- Istenem - nyögött fel, majd feltápászkodott és röhögve leült az ágyamra. 
- Fájt? - kérdeztem még mindig nevetve.
- Á, dehogy - legyintett vigyorogva. - Viszont Zayn bejött megnézni mi volt az. Foglalkozik velem - húzta ki magát vigyorogva.
- Te hülye vagy - paskoltam meg a fejét.
- Mi van ha azt hitte hogy veled történt valami és azért jött azonnal? - vonta fel a szemöldökét.
- Ne gondoljunk bele sokat - ráztam meg a fejem, majd feltápászkodtam és az ajtóhoz mentem. - Most pedig gyere és játsszuk el, hogy szerelmesek vagyunk egymásba! - parancsoltam, mire ő felugrott és odajött hozzám.
- Csak hogy tudd, jó színész vagyok. Jobb, mint te. Hah! - kocogtatta meg a mellkasát, én pedig nevetve fogtam meg a kezét, majd nyitottam ki az ajtót, ami előtt Zayn állt. Úristen! Mindent hallott?