17.rész

Még az udvaron megtorpantam, mire Zayn nekem jött. Megfordultam, s rá néztem. 

- Na, mi az? - vonta fel a szemöldökét. 

- Tudod mit? Baszódj meg, Zayn! - mondtam hangosan, mire kissé meghökkent, majd félrebillentette a fejét és egy "Folytasd" pillantást küldött felém. - Hallgatóztam - mondtam ki az igazat. 

- Igen? Mikor? - kérdezte, miközben keresztbe fonta a kezeit a mellkasán.

- Még... A buli előtt - mormogtam.

- Ó, akkor már értem mi a bajod - bólintott. - Nos, az...

- És elegem van belőled, meg a kis hülye játékaidból! Elviszel engem randizni... Már ha az tényleg az volt, utána itt... Travisnak azt mondod, hogy Nathalieba vagy szerelmes? - sipákoltam idegesen. Olyan felemelő érzés, hajnali 3-kor kiabálni vele. 

- Ha engednéd, hogy befejezzem amit mondani szeretnék, akkor örülnék is neki! - kiabálta le a fejem. 

- Mondjad! - ordítottam.

- Az egy kibaszott hülyeség volt! Hazudtam! Tudtam, hogy hallgatózol és...

- Tessék? - kérdeztem meghökkenve. 

- Hazudtam - motyogta. 

- Képes vagy még ilyesmikkel is viccelődni, csak hogy nekem még szarabb legyen? - kiabáltam rá. 

- Én... - lépett elém, és megpróbálta elkapni a kezem.

- Hát, kösz szépen. Kedves vagy. Menj a picsába - emeltem fel a kezeim, majd megfordultam.

- Hallgass meg - mondta halkan, majd elkapta a karom és visszahúzott magához. - Én...

- Nem mondtam, hogy meghallgatlak - vontam fel a szemöldököm. 

- Megtennéd, hogy egyszer nem szakítasz félbe? - kérdezte idegesen.

- Nem - mordultam rá. - Most nagyon utál... - kezdtem mondani, de nem hagyta hogy befejezzem, ugyanis ajkait enyémekre nyomta és megcsókolt. - ..lak - fejeztem be a mondanom, miután ajkai eltávolodtak az enyémtől. Homlokát enyémnek döntötte és úgy nézett a szemembe.

- Szerelmes vagyok beléd, Brittany - mormogta. - Nem tudom, mikor vagy hogy hol történt, de megtörtént... - simított végig az arcomon, s ismét megcsókolt. 

- Hogy én mióta vártam erre a vitára - motyogtam ajkaiba, mire elnevette magát és megölelt. Határtalan boldogságot éreztem, úgyhogy vigyorogva öleltem vagy 10 percen keresztül. 
- Bemegyünk? - kérdezte.
- Gyerünk - motyogtam. 
- Ugorj fel - fordult meg, én pedig nevetve ugrottam fel a hátára. Összekulcsoltam elől a lábam, majd a karomat lelógattam. Vigyorogva ment be velem együtt, majd miután becsukta az ajtót lerakott és szembe fordult velem. A falig hátráltam, Ő pedig a fejem mellé rakta a két kezét, és puha ajkait az enyémekre nyomta. Kezeimmel átkaroltam a nyakát, Ő pedig a combom alá rakta a kezeit. - Ugorj - motyogta az ajkaimba, én pedig engedelmeskedtem, s összekulcsoltam a lábam. Elindult velem az emeletre, és miután bevitt a szobájába, becsukta az ajtót a lábával, s lefektetett az ágyra. Fölém mászott, és tovább csókolóztunk, majd áttért a nyakamra. Kezét pólóm aljához vezette, majd fogta és lehúzta rólam azt. Ugyanezt megcsináltam az Ő pólójával, míg Ő az én nadrágom gombjával babrált. Amikor kigombolta, lehúzta rólam és újra visszatért a nyakamhoz. 
- Most pedig vedd fel a pólóm és aludjunk - mormogta a nyakamba. - Nem akarok veled úgy lefeküdni, hogy előtte ittam - motyogta. - Amúgy se hamarkodjuk el a dolgokat - mosolygott le rám, majd adott egy puszit az arcomra és mellém feküdt. Miután felvettem a pólóját - és levetettem alóla a melltartómat -, visszafeküdtem mellé, és mellkasára helyeztem a fejem. 
- Tudod... 3 évvel ezelőtt nem gondoltam volna hogy ez lesz - mormogta a hajamba.
- 3 évvel ezelőtt azt tervezgettem, hogy fojthatnálak meg - mondtam. Felnevetett, s megpuszilta a homlokom. 
- Aludjunk - mormogta. 
- Jó éjt - mondtam, és kényelembe helyeztem magam.
- Neked is - mosolygott rám, majd kezét derekamra rakta, és lecsukta szemeit. Pár perc múlva hallottam egyenletes szuszogását, amiből arra következtettem, hogy elaludt. Pár perc gondolkodás után, boldogan merültem el az álomvilágban. 

Reggel hamarabb felkeltem mint Ő, úgyhogy miután sikerült lehámoznom magamról, adtam egy puszit az arcára, majd kicsoszogtam a fürdőbe. Elvégeztem a dolgaimat, majd visszamentem a szobába és felöltöztem. Ránéztem Zaynre, aki még békésen aludt, elmosolyodtam, s kimentem a szobából. A konyhapultnál álltam, Hel és Trav az asztalnál ültek és épp reggeliztek. Zayn ásítozva jött be a konyhába, majd egy 'Jó reggelt' mondat után, odajött hozzám és megölelt hátulról. Hátranéztem rá, Ő pedig vigyorogva megcsókolt. 
- Khm... - köszörülte meg Travis a torkát, mire megfordultunk, ők pedig tágra nyílt szemekkel néztek ránk.
- Mi az? - kérdezte Zayn nevetve. 
- Hát... Ti - nyögte ki Hel. 
- Együtt vagyunk - mondta Zayn. 
- Ó, te jó ég! Istenem! Na végre - ugrottak fel egyszerre, és körbe öleltek minket. 
- Oké, mi is örülünk, meg minden... - motyogta Zayn zavartan. 
- És ti? - tereltem a témát. 
- Mi? Hát, mi is együtt vagyunk - vont vállat Hel. 
- Basszus. Ezt hogy sikerült így összehozni? Ennyire egyszerre minden... - mondtam nevetve.
- Akkor most már nem fogtok veszekedni? - biggyesztette le a száját Trav. 
- Én nem tervezem - ráztam meg a fejem. - És ti? - kérdeztem vissza.
- Mi sem tervezzük - vontak vállat, majd egymásra mosolyogtak. 
- Megtudjuk milyen a nyugodt élet - röhögött Zayn, miközben álla a vállamon pihent, én pedig az ölében ültem. 
- Unalmas - motyogta Trav, majd Helt kézen fogva felmentek az emeltre. Aztán, miután pár percet - kb. negyed órát - beszélgettünk Zaynnel, félre nem érthető zajok szűrődtek le az emeletről.
- Te jó ég. Oké, én nem maradok itthon, hogy végig hallgassam ezeket - álltam fel Zayn öléből, aki nevetve jött utánam. Felrángattam magamra a cipőm, s kiszabadultam a házból. Még csak tegnap jöttek össze! Te jó Isten... Mindegy, nem az én dolgom. 
- Na? Merre? - kérdezte Zayn mosolyogva, majd megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. 
- Nekem mindegy - vontam vállat. - Sétálunk? - kérdeztem, majd az erdő felé kezdtem húzni.
- Hát persze - forgatta meg a szemeit, mire oldalba böktem, és elnevettem magam.
- Legalább ha eltévedünk, nem egyedül leszek. Mint a múltkor... Vagyis a múltkor sem voltam egyedül... - mormogtam.
- Tessék? - vonta fel a szemöldökét. 
- Emlékszel a pasira, akivel "táncoltam"? - kérdeztem, idézőjeleket mutatva a levegőben. 
- Emlékszem - morogta, majd szorosabban fogta a kezem.
- Az volt az a pasi, akivel sétáltam visszafelé aznap este, amikor eljöttem otthonról - vontam vállat. 
- Ja, értem - bólintott. - Szerencséje, hogy nem csinált veled semmit - dünnyögte, majd kezét átvetette a vállamon és megpuszilta a homlokom. 
Már vagy egy órája sétáltunk az erdőben, amikor... Amikor belementem egy pókhálóba! 
- Te jó ég - nyögtem fel. - Pókháló - sipákoltam, majd megpróbáltam lehámozni magamról, kisebb nagyobb sikerrel. Zayn röhögve segített, majd körbe nézett és megállapította, hogy tiszta vagyok, és még mindig jó a seggem. Nos, oké. 
- Visszamegyünk? - kérdeztem reménykedve.
- Na, mi az? Pedig annyira jönni akartál sétálni - mondta. 
- Biztos végeztek már... - motyogtam, majd felpillantottam rá.
- Biztos - bólintott, majd megfordult. - Ugorj fel - mondta, én pedig engedelmeskedtem és felugrottam a hátára. 
- Basszus, mindjárt leesek - mondtam pár perc múlva, mire felnevetett és feljebb "dobott". - Nem vagyok nehéz? - kérdeztem kíváncsian.
- Kibírható - vont vállat. 
- Ez most mit jelentett?
- Azt, hogy nem vagy az - vigyorgott. 
- Szerencséd, hogy ezt mondtad - nevettem. 
- Mert ha nem ezt mondtam volna? - kérdezte miközben ajkába harapott. 
- Akkor most bajok lennének - mormogtam nyakába. Elvigyorodott, majd kezét a combomhoz vezette és ott is tartotta, amíg haza nem értünk. Hajamat néha kisöpörte az arcából, amit én néha direkt oda raktam. 
- Levágom - fenyegetőzött. 
- Soha! - mondtam, majd azonnal hátradobtam a hajam. Mindketten nevettük, azt hiszem, soha életemben nem voltam olyan boldog, mint akkor...