16.rész

                                                             (dsgadgkaém<3*-*:D) 

- Boldog szülinapot, te majom! - köszöntöttem fel Travist kedvesen, majd megöleltem és átadtam neki az ajándékot. 

- Köszi - mosolygott rám, és csalódottan vette tudomásul, hogy én köszöntöttem fel Őt utoljára. Hel tényleg nem adott neki semmit. Eddig legalább is. 

Együtt érzően megsimítottam a vállát, mire halványan rám mosolygott és feltrappolt az emeletre. - Na? Megyünk bulizni, srácok? - futott le vissza pár perc múlva. - Amúgy Brit, imádom az ajándékaidat - vigyorgott rám. Rámosolyogtam, majd összeborzoltam a haját.

- Mehetünk bulizni - bólogatott Zayn. 

- Két méteres távolságot megtartjuk - pillantottam rá, mire felnevetett és lebiggyesztette az ajkait. 

- Az ilyen beszólásaid még mindig fájnak - mondta. Rávigyorogtam, majd meglöktem a vállát a saját vállammal.

- Nos, akkor én megyek és elkészülök - szaladt fel Hel. 

- Megyek én is - szaladtam volna el, de neki mentem Zaynnek, akit így meglöktem, aki neki ment Travisnak, aki megbotlott és hátraesett. - Te jó ég! Bocsi - mentem oda hozzá, és röhögve felhúztam. 

- Te veszélyes vagy mostanában - rázta meg a fejét nevetve, mire rávigyorogtam, kikerültem és fellépkedtem az emeltre. Még útközben hallottam, hogy elmesélte Zayn, hogy tegnap mekkorát estem a lépcsőn... 

Berontottam a szobámba, és szupergyorsan készülődni kezdtem. Magamra rángattam egy rövid nadrágot - egy másikat, amiből nincs ki majdnem mindenem... -, meg egy pántos fölsőt. Felkentem az arcomra egy kis sminket, majd a cipőimet a kezembe fogva léptem ki az ajtómon. A lépcsőhöz mentem, majd lesétáltam rajta, ami olyan halkra sikerült, hogy Zaynék észre se vették, hogy ott vagyok...

- ...Én azt hiszem, hogy még mindig Őt szeretem... - mondta Zayn, nem éppen halkan. 

- Mármint Nathalie-t? - kérdezte Travis. 

- Igen... Egyszerűen, nem tudom... - motyogta. Szemeimben könnyek gyülekeztek, de aztán megráztam a fejem és mintha semmit sem hallottam volna, úgy kezdtem el helyben futni, majd trappoltam el az ajtóig, ahol ledobtam a cipőimet. Onnan pedig a konyhába, ahol elővettem egy poharat és töltöttem bele vizet. Ez tuti valami kamu volt... - gondoltam, miközben azon voltam, hogy ne sírjam el magam. 

- Hé, jössz? - jött be a konyhába Zayn, mire összerezzentem és elfordultam tőle. - Mi a baj? - kérdezte kíváncsian. 

- Semmi - mormogtam, majd agresszívan leraktam a poharam a pultra - jó, hogy szét nem tört -, majd kikerültem és kicsaptam a konyha ajtót. - Megyünk? - kérdeztem.

- Ühüm - bólintott Hel, majd száját harapdálva lépkedett Travis mögött. Felvettem a jó öreg fehér Conversem, aztán idegesen csapkodva léptem ki a házból.

- Mi bajod van? - kérdezte Zayn, mikor lemaradtunk kicsit Traviséktól.

- Nekem? Nekem semmi! - morogtam. 

- Mégis van valami! 

- Ha volna is, nem veled osztanám meg - motyogtam, majd előre siettem. Travis mellé beült előre Hel, úgyhogy ketten hátulra beültünk mi, Zaynnel. 

- Mi a szar bajod van? Komolyan mondom... Egyik percben majd' kicsattansz a boldogságtól, a másikban meg már csapkodsz mint egy elmebeteg - dörrent rám.

- Hagyj békén, Zayn! - mondtam. 

- Jó, ahogy akarod - morogta, majd kibámult az ablakon. - Komolyan, többet hozzád se szólok.

Felsóhajtottam, majd én is ablak felé fordultam és néztem ki a sötétségbe. 

Azon kaptam magam pár pohár ital után, hogy egy sráccal táncolok, aki nagyon hasonlított valakire, de nem tudtam kire... 

- Ez az, baby - dünnyögte a fülembe, miközben kezét derekamon pihentette. Felnéztem rá, majd elvigyorodtam és még jobban hozzádörgölőztem. Egyébként nem voltam részeg... Annyira. Még tudatában voltam annak, hogy mit csinálok, de nem zavartattam magam. Aztán eszembe jutott ki Ő.
- Te... - néztem fel rá. - Te nem az vagy, aki... Csatlakozott hozzám valamelyik este? - fordultam felé, miközben keze még mindig a derekamon volt. 
- De igen - bólintott, miközben közelebb vont magához. És akkor hirtelen ott volt az érzés, hogy mégis mit csinálok? Én nem ilyen vagyok! - Na? Nem táncolunk tovább? Mert akkor oké, van más tervem - motyogta közel az arcomhoz, aztán hirtelen elengedett, ugyanis valaki meglökte. 
- Takarodj - mordult rá Zayn. 
- Ő a pasid? - fordult felém felvont szemöldökkel a csávó.
- Igen, a pasija vagyok és jobb, ha elhúzol a picsába! - kiabált rá Zayn.
- Nem épp úgy viselkedtél, mint akinek pasija van - vigyorodott el a pasi. 
- Nem voltam magamnál - motyogtam.
- Azt mondtam, hogy tűnés! - mordult fel ismét Zayn, mire a pasi feltartotta a kezeit és elment tőlünk. - Neked pedig mi a fasz bajod van, de most komolyan?! - kapta el a kezeim és magához rántott. 
- Ne rángass, te segg! - kiabáltam rá, mire elengedte a kezeim és úgy nézett le továbbra is rám. - Amúgy pedig majd rájössz. Csesztess még egy kicsit, és akkor talán lekiabálom a fejed, miközben elpanaszkodom magam. 
- Ó, szóval miattam vagy ilyen megint? - kérdezte felvont szemöldökkel. Bólintottam. - Mit tettem? Mert nem emlékszem, hogy bármit is csináltam volna, amivel... Amivel megbánthattalak volna! 
- Inkább mit mondtál - morogtam. - Gondolkozz el, Zayn. Addig is engem hagyj békén... Most pedig megkeresem Tra... - fordultam körbe, s amint megláttam őket, leesett az állam. Hel és Travis egymás szájában voltak. - Látod amit én? 
- Igen. Hacsak nem képzelődünk mind a ketten - válaszolt Zayn. 
- Azt kétlem - ráztam meg a fejem. - Oké, majd otthon kifaggatom Helt - vontam vállat. - Most pedig gyerünk inni - mondtam magamnak, és a pult felé vettem az irányt, de Zayn elkapta a karom és visszarántott.
- Azt hiszem, már eleget ittál - sziszegte. 
- Ó, de nem annyit, hogy kitudjam szívni a nyakad - köptem a szavakat, és elrántottam a kezem az övétől. 
- Hagyj már ezzel, a rohadt életbe! Tudom, nem mentség, de részeg voltam! - kiabált rám. 
- Igazad van. Ez nem mentség semmire sem. Szóval hagyj békén most rögtön! - sipákoltam, s meglöktem a mellkasánál fogva. - Ó, és részeg voltál... Nathalie miatt - néztem rá összeszűkített szemekkel. 
- Miért hoztad most fel Őt? - vonta fel a szemöldökét, és mintha egy kisebb mosoly bujkált volna a szája szélében. De lehet, hogy képzelődtem...
- Mert ez az igazság, nem? - kérdeztem zavartan. 
- De igen, miatta voltam részeg - bólintott komolyan. - És? 
- Mi és? 
- Miért hoztad fel most Őt? - kérdezte, s egy lépést tett felém. 
- Nem tudom - hazudtam, és belenéztem szemeibe. 
- Ó, dehogyisnem tudod. Szóval? - kérdezte, és már azon voltam, hogy lekiabálom a fejét ismét. 
- Ne érdekeljen... - morogtam, és hátrébb léptem tőle. 
- Jó, majd úgyis elmondod. Így vagy úgy, de kifogom szedni belőled - vigyorgott a képembe, én pedig idegesen megfordultam és a pult felé indultam, de most se jutottam el odáig, ugyanis Zayn átkarolt hátulról. 
- Zayn, eressz el! Most - mormogtam. - Inni akarok! 
- Nem kell innod ahhoz, hogy jól érezd magad - dünnyögte a fülembe.
- Pont te beszélsz? - kérdeztem, és felnevettem. 
- Na jó. Nekem most lett elegem - engedett el hirtelen. - Nem hiszem el, hogy ilyen vagy! Ma délelőtt még tök jól elvoltál velem, meg minden, most pedig komolyan mondom... Egy hülye bunkó vagy - nézett rám komolyan. - És még csak annyit sem akarsz elmondani, hogy mi a szar bajod van. Mert "Nem, nem tudom" vagy... "Ne akard tudni". De igen, tudni akarom! Mert így nem tudok veled mit kezdeni... Agyrázkódást lehetne kapni a hülye változásaidtól! Fogadok most is megfogsz sértődni, amiért elmondtam az igazságot... 
- Én hazamegyek... - motyogtam, majd elindultam Travisék felé. - Skacok... - szólaltam meg, mire rám kapták a tekintetük. 
- Igen? - kérdezte Trav és köztem és Zayn közt kapkodta a fejét. 
- Hazamegyek - vontam vállat, és megpróbáltam nem figyelembe venni a fürkésző tekintetüket. 
- Miért? 
- Mert nem akarok itt lenni... - motyogtam.
- Megyünk mi is! - jelentette ki Hel.
- Ne, nem kell. Maradjatok csak - mosolyogtam rájuk. Bólintottak, én pedig elfordultam és a kijárat felé mentem. 
- Bassza meg - szitkozódott Zayn a hátam mögött, aztán utánam jött. - Hazavigyelek? 
- Nem kell! Gyalog megyek! - morogtam.
- Jó, megyek veled - vont vállat.
- Minek? Idegesíteni? Kösz, de akkor inkább maradj.
- Meg se fogok szólalni. Te jó ég... - tartotta fel a kezeit, majd felsóhajtott. Hazáig totál csendben mentünk, aztán otthon robbant a vita. A vita, amire azóta vártam, hogy beleszerettem... 

Hiii darling's:') 
Gondolom hallottátok, hogy Zayn eljegyezte Perriet... Nos, Perrie igazán csodálatos lány. És szerencsés..:') És én... Én egy "Zayn girl" voltam. Vagyok:) Már tavaly az Olimpia óta:DD És nem tudom... Ez nem azt jelenti, hogy nem örülök nekik, mert tiszta szívemből imádom őket:3 Mindkettőjüket:D<3 És... OMG. Zerrie forever:D<3

És ez a szöveg megsiratott! De komolyan. Korán reggel itt bömböltem:$:c<3

"Kedves, gyönyörű lány!
Szóval hallottad, hogy megházasodom. Köszönöm a támogatásodat. De mondanom kell valamit. Soha nem akartam, hogy azt gondold nem szeretlek. Ugyan már, ne sírj. Hé, fel a fejjel. Miért vagy szomorú? Nem hagylak el. Sosem tudnálak. Túl sok helyet foglalsz a szívemben. Miért szeretsz? Butaságnak tűnik, de örülök neki. Igen, megtaláltam ezt a lányt. Csodálatos, de ő nem te vagy. Soha ne gondold, hogy el foglak felejteni. Többet jelentesz számomra, mint azt valaha is megtudnám magyarázni. Ne sírj. Kérlek. Láttál engem felnőni, és szeretlek amiért kitartottál mellettem. Haha, emlékszel amikor... Persze, hogy emlékszel. Ott voltál mellettem. Szeretlek. Nem akarom, hogy zaklatott legyél. Tisztán fejeztem ki magam? Annyira gyönyörű vagy. Ne érezd azt, hogy elveszítettél. Nem megyek sehova. Szeretlek, angyal. Igen, megfogok házasodni, de egy napon te is. A szíved csapkodni fog érte. Rendben vagyok ezzel. Nekünk egy különleges szerelmünk van. Soha nem fog eltűnni. Szóval a következő alkalommal, amikor sírni szeretnél, csak emlékezz, már nem veszíthetsz el. Már nem veszíthetsz el, és baby? Soha nem is fogsz. Zayn.x"