♥

HAPPY BIIIIIIRTHDAY ONE DIRECTIOOON♥! 

I love them so so so so sooo much!♥ Forever and ever. 

So.. 3 éve ezelőtt megalakult ez a csodálatos banda. Igaz, akkor még a létezésükről sem tudtam - nem tudom melyik szikla alatt voltam elbújva -, akkor még javában tartott a "Úriiiisten Twilight" őrületem. Aztán jött az Adam Lambert iránti rajongásom. Nos... Anyum mindig is megmondta amikor épp rajongtam valakiért, hogy "Úgyis max pár hónap és már más lesz a kedvenced...". Én meg erre "Ááá, ez hülyeség". De aztán mindig igaza lett, akármikor, akárkiért rajongtam. Rajongtam... Igazából akkor még nem is nagyon tudtam hogy ... Hogy milyen az, ha valaki úgy igazán rajong valakiért. Tiszta szívéből szeret valakit, pont mint egy családtagját, vagy barátját.

De aztán jöttek ŐK.
Valamikor 2011 augusztusában láttam a WMYB-t legelsőnek. Őszintén?! Először egyáltalán nem jöttek be. Sőt, még el is kapcsoltam a tv-t:$ Aztán úgy el is voltam nélkülük...Decemberig. Decemberben újra láttam azt a klipet és akkor rájuk kerestem. És úgy fokozatosan megismertem őket... Néztem az x-faktoros videókat, és szakadtam a röhögéstől:D Most pedig már sírok amikor nézem őket... Vagy sírva röhögök. Attól függ. Persze anyum itt is mondta hogy "Pár hónapot adok nekik..." Ühüm. Decemberben lesz két éve:D:D Jó pár hónap:3♥ És...minél jobban megismerem a bandát, annál jobban imádom őket. 
Directionernek lenni jó dolog. Csak nehéz. Nehéz, mert ott van az kibaszott (bocsánat a kifejezésért) érzés, hogy soha az életben nem fogom látni őket élőben. Látni, hogy ölelgetnek más Directionernek... Féltékeny vagyok rájuk. Nagyon. De örülök is, mert egy másik családtagnak (:3♥) sikerült megvalósítani az álmát. 
Olyan távolinak tűnik, hogy én ölelgessem őket... Pedig akarom. Szét akarom őket ölelgetni, mindannyiukat, egytől egyig. Elmondani nekik hogy mennyire szeretem őket és hogy mennyire büszke vagyok rájuk, amiért ennyi mindent elértek ilyen fiatalon..♥

Soha az életben nem rajongtam még ennyire senkiért, mint a One Directionért. Se Adam Lambertért, se a Twilightért, se az Anti Fitness Clubért... (Nem sorolom tovább:DDD) Szóval soha. Soha az életben nem tudtam milyen az, amikor úgy igazán, tiszta szívünkből rajongunk valakikért. Támogatjuk őket.  

Éjszaka fent maradni, csak hogy lássuk őket élőben a neten? 
Visszaszámlálni egy album miatt? Egy klip miatt? Egy film miatt? 
Simán!;) 
Szeretni és támogatni őket? 
Örökké.♥

Mert Directionernek lenni nem átmeneti dolog♥

"Amit a directionerek éreznek, senki más nem értheti meg... A directionerek szerelmesek. De ha ezt bárkinek is elmondanánk, mind hangos nevetésben törnének ki, hogy milyen mérhetetlenül nevetségesek vagyunk.. Pedig ez egy teljesen valós érzés. Olyan, mint amikor egy hétköznapi ember szerelmes lesz valakibe. De olyan reménytelenül nem lehet soha sem szerelmes, mint a directionerek. Amikor úgy érzed, hogy te is csak egy nagyon kicsi szelete vagy a rajongóknak. És te úgy érzed, hogy mégis te szereted a legjobban.És amikor meglátod, hogy valamelyikőjüknek párja van, elszorul a szíved, ám az eszed azt diktálja, örülj, hogy boldog... De teljes szívedből nem tudsz örülni, mert halálosan szeretnéd, hogy egyszer te legyél vele. És akkor belegondolsz, hogy te mindent tudsz róluk. Tudod a kedvenc színűket, hogy milyen magasak, hogy milyen buta titkaik vannak... És akkor rájössz, hogy Ők lehet, hogy azt sem tudják, hogy létezel. Amikor megjelenik egy új videóklipp epekedve mész fel a youtube-ra, és nézed meg azt az öt számodra tökéletes fiút. Amikor öt imádnivaló fiú puszta mosolya is feltud dobni, a rosszabb napokon. Amikor felmész twitterre, és látod, hogy gyarapodott a követőid száma, majd amikor megnyitod, meglátod, hogy nincs köztük egyikőjük sem. Amikor a TV-ben valahol One Directiont adnak, rögtön odakapcsolsz, hogy meghallgasd, milyen szinkronhangot tesznek be nekik, vagy pusztán azért, hogy megnézd őket a televízió képernyőjén, mert te általánosan csak a neten nézegeted őket. Minden áldott évben megünnepled a híres Július 23-át. Amikor a képernyőn keresztül megköszönöd Simon Cowell-nek, hogy híressé tette azt az öt hibátlan fiút, és a szüleid aggódva kérdezik egymástól: "normális ez a gyerek?" Amikor órákon át tweeteled, hogy "@onedirection please follow me, you're my life.xxx" és még csak nem is figyelnek rád, azon gondolkodsz, mi értelme van ennek.. Amikor végignézed a One Thing videóklippjét, és látod a rengeteg szerencsés rajongót, akik bármekkora távolságból is, de láthatták élőben azt a csodálatos 5 fiút. Amikor végignézed a What Makes You Beautiful-t, és elgondolkozol, hogyha ez az öt fiú ismerne téged, ugyanezt gondolnák-e rólad. Amikor végignézed a Gotta Be You videóklippjét, és féltékenyen méregeted a lányt, a kivel Zayn csókolózik. Amikor végignézed a Live While We're Young videóklippjét, és elgondolkozol, hogy milyen dolog is fiatalnak lenni... És hogy nekik milyen csodálatos fiatalkoruk lehet. Amikor végignézed a Little Things videóklippjét meglátod Liam kisírt fejét, rögtön Danielle-re gondolsz, és hogy miért kellett szakítaniuk. Mert neked ők voltak az álompár. Amikor végignézed a videónaplókat, és nevetsz Louis viccein, végighallgatod Liam komoly mondanivalóit, figyeled Harry vicces grimaszait, hallgatod Niall mókás nevetését, bámulod Zayn gyönyörű szemét. Amikor meglátsz egy galambot az utcán, és torkod szakadtából üvöltöd neki: KEVIN! A járókelők pedig megrovó pillantásokkal nyugtázzák, azt, hogy "ez megint egy idióta kis tizenéves..." De ők sem tudják, hogy mit érzel, amikor csak arra az öt bohókás fiúra gondolsz, akik alkalmanként megnevettetnek, alkalmanként pedig megsiratnak lírai dalaikat énekelve. Amikor megfogadod, hogy mindörökké directioner maradsz, de valahol legeslegbelül tudod, hogy ez egyszer úgy is elmúlik... Amikor minden áldott reggel átsiklik az agyadon, hogy "talán ma oszlik fel a One Direction", aztán gyorsan összeszeded magad, és magadat bizonygatod, hogy ilyen sosem történhet meg, mert a srácok megígérték, hogy nem lehetséges... És végül, amikor rádöbbensz, hogy talán ezzel az öt fantasztikus fiúval sosem találkozhatsz, egy pillanatra magadba zuhansz, és tíz percen keresztül vigasztalhatatlan leszel... Aztán felállsz, és azt bizonygatod magadnak: "Egyszer úgyis eljönnek Magyarországra!" Ez a remény az, amitől erős tudsz maradni, és félretudod tenni a dobozos zsebkendőt, akárhányszor meghallod a One Direction egyik szomorúbb dalát. Más emberek nem tudhatják, milyen nehéz is directionernek lenni... Ezek mind nagyon fájdalmas dolgok, de érdemes küzdeni, mert ez az öt fiú megváltoztatta az életünket."

Imádok Directioner lenni!♥ 
Imádok fent lenni hajnalig, és várni akár csak egyetlen egy dalra. 

Igazság szerint mióta megszerettem őket, sokkal többet sírok és nevetek. 
Leírhatatlan érzés, hogy mennyire szeretem őket.
Ha olvasná valamelyik utálkozó ezt, tuti azt gondolná.."Na még egy tizenéves álmodozó p*csa..." 
Most mit mondhatnék? Álmodozni csak lehet...:)

Emlékszem egyszer azt álmodtam, hogy Zayn-t ölelgettem az álmomban. És elhittem. Ott volt. Szinte éreztem, ahogy megölelem... Aztán sírva ébredtem fel, mert tudtam, hogy ez soha nem fog valóra válni. De mégis hiszek benne. Bárcsak...
Bárcsak egyszer megölelhetném őket. 
Bárcsak elmehetnék egy - vagy több -koncertjükre...
Bárcsak tudnák ki vagyok...:c

És tessék. Megint sírok...

Szerény véleményem szerint a Directionerek a legösszetartóbbak. És örülök, hogy közéjük tartozhatok:)♥ 

Ezt pedig hallgassátok meg. Rá tett egy lapáttal a sírásomra. ----> ...♥

So... I'm proud♥ 

_____________________________________________________________

(Ezt egyébként már rég óta le akartam írni, de gondoltam... Ma vannak 3 évesek... Így ma írtam le mindezt:D A dőlt betűs nem saját:D De tetszik, mert minden Directionerre igaz:)
Sose adjátok fel!:) Az álmok néha valóra válnak!:)
Vicces, hogy ezt én írom mert néha még magam sem hiszem el... De nem szabad feladni akkor sem:3)

(Úristen. Mennyit írtam:$:D)
(Egyébként kinek hogy tetszik a BSE??:DD Én személy szerint imáááádom úgy ahogy van:))♥)