13.rész

Miután fájó szívvel elengedtem Zaynt - ugyanis csöngettek és Travis nem volt hajlandó ajtót nyitni! -, elmentem, és kinyitottam én az ajtót, aminek a másik oldalán Nathalie állt. Mi a francot keres ez itt? - gondolkodtam, és felvont szemöldökkel néztem rá.

- Szia - mondta mosolyogva.

- Szia - válaszoltam.

- Zayn itthon van? - kérdezte, miközben egy tincsét csavargatta. Nincs! MONDD, HOGY NINCS! - He? 

- Uhm... Zayn keresnek! - kiabáltam el magam. 

- Ki az? - jött ki a konyhából, majd amikor mögém ért, lefagyott. - Mit keresel itt? 

- Beszélnünk kell! - nézett rá Nathalie.

- Nem kell! - mondta Zayn idegesen. 

- Kérlek, Zayn - vette könyörgőre Nathalie a dolgot. Nagyfokú féltékenység vett körül, és úgy gondoltam nekem nincs ott helyem köztük. Megfordultam, megforgattam a szemeimet Zayn felé - aki elmosolyodott. Te jó ég, de édes... -, aztán elmentem mellette - direkt neki mentem -, végül bementem a nappaliba, ahol bekapcsoltam a tévét és ledobtam magam a kanapéra. Először halk mormolást hallottam, majd Nathalie elhordott mindennek ENGEM. Meg hogy Zayn miért mosolyog rám?! 

- Mert miért ne mosolyoghatna rám? - kiabáltam oda neki. 

- Maradj ki ebből, ribanc - kiabált vissza, de csak a hangját hallottam.

- Pont te mondod? Istenem - nevettem el magam. 

- Semmi közöd hozzá, hogy én kire mosolygok és kire nem. Ahhoz sincs, hogy ki be vagyok szerelmes és kibe nem. Semmi közöd hozzám! Megcsaltál! Felejts el. Most pedig takarodj! - kiabált rá Zayn, majd kilökte az ajtón, s becsapta előtte azt. - A kurvaéletbe! Hogy lehettem ilyen hülye, hogy összejöttem egy ilyen ribanccal?! - kiabált, majd belerúgott egy előtte lévő... Virágba?! 

- Hé, nyugi - mentem oda hozzá, és megfogtam a vállát. 

- Miért vagyok ilyen hülye? - nézett rám barna szemeivel.

- Nem vagy az - ráztam meg a fejem.

- Miért nem tudom bevallani magamnak, hogy nekem... 

- Srácok, ki volt az? - jött le a lépcsőn Travis és amikor megpillantott minket, felvont szemöldökkel nézett ránk. 

- Nathalie - sóhajtottam fel, és beletörődtem abba, hogy Trav mindig megfog minket zavarni. Katasztrófa. 

- És mit akart? 

- Visszakönyörögni magát - vont vállat Zayn.

- És? 

- Elküldtem.

- Hál' Istennek. Van még eszed, haver - tapsolt kettőt Trav, majd ránk vigyorgott és visszament az emeletre. 

- Megölöm - mormogtam. 

- Miért? - vonta fel Zayn a szemöldökét.

- Mert mindig megzavar valamit! - néztem rá komolyan, mire szórakozottan megvonta a vállát. Aztán rám nézett és közelebb lépett egy lépést. 

- Kipróbáljuk, hogy megint megzavar-e? - kérdezte vigyorogva. Nyeltem egyet, majd bólintottam. - Na és hogyan? - kérdezte huncutul mosolyogva.

- Fejezd be azt amit az előbb mondani akartál - néztem rá, és csodálkoztam azon, hogy megbírtam szólalni. 
- Hmm... Én egészen másra gondoltam - hajolt közelebb hozzám, nekem pedig felgyorsult a szívverésem és nehezebben lélegeztem. 
- Na én mentem - szaladt le a lépcsőn Travis. Zayn elvigyorodott, aztán hátrébb lépett tőlem.

- Ezt nem hiszem el, Travis! - csattantam fel. Zayn nevetett, Travis pedig rám nézett. 
- Most meg mi van? Figyelj, én nem tehetek róla, hogy el kell mennem... - kezdett magyarázkodni, de leintettem. 
- Nyugodtan mehetsz - legyintettem, majd bosszúsan eltrappoltam tőlük fel az emeletre. Zayn hangos röhögését hallottam még fentről. Akivel ketten leszünk itthon. ÉS TRAVIS ELMEGY. Te jó ég. Végre nem tud megzavarni...

Nagyot tévedtem abban, hogy nem tud megzavarni! Ugyanis, amikor Zayn majdnem befejezte a mondatot - miután szét nyaggattam, hogy mondja el, mert kíváncsi vagyok - amit akkor kezdett el mikor még idegbeteg volt... Na akkor megcsörrent a telefonja. Kihalászta a zsebéből, majd megnézte, hogy kihívja.  
- Travis? - kérdeztem összeszűkített szemekkel, mire bólintott. - Add ide! - kaptam ki a kezéből a telefont, majd felvettem. - Na idefigyelj, öcsém - szóltam bele, Zayn pedig elröhögte magát.
- Mi az? - kérdezte Travis.
- Te mindig tudod mikor kell az embereket megzavarni? De most komolyan... Tudod, mikor kell egy szobába benyitni! Azt, hogy mikor kell lejönni, megkérdezni hogy "Ki jött?". Sőt, még azt is, hogy mikor kell letrappolni az emeletről és bejelenteni, hogy "Mentem". És most meg felhívsz... Komolyan mondom az agyamra mész, ha nem szoksz le erről! - hadartam el, és nem érdekelt, hogy Zayn szét röhögi a fejét rajtam. 
- Ó, hogy ez a bajod? Hát figyelj, ezen nem tudok változtatni - röhögött. - Adnád Zayn-t? Megköszönném.
- Persze - morogtam, s odaadtam Zaynnek a telefont.
- Mi van? - kérdezte vigyorogva. - Ühüm, értem. Ja, ne is mondd. És kettesben kell vele lennem - forgatta meg a szemeit, én pedig a lehető legcsúnyábban néztem rá. - Hülye vagy - nevetett fel. - Nem. Hagyjál már, basszus... - mondta zavartan. - Nem. Majd megtudja egyszer... Mit? Ja, hogy azt... Nem. Nem mondom el neki. Hagyjál ezzel. Majd... Oké. Oké. Igen. Jól van! Meglesz. Helló - és letette. - Mi az? - kérdezte, miután meglátta hogy nézek rá. 
- Mit nem akarsz elmondani? - kérdeztem kíváncsian. Feléledt a kíváncsi Brittany. Nem jó dolog...
- Semmit - hárított azonnal. - Mindegy - legyintgetett össze vissza és mintha zavarban is lett volna. 
- Na mondjad! - mondtam, de ekkor meg az én telefonom szólalt meg. Felsóhajtottam, majd kikapartam a zsebemből a telefont. Ed. Alighogy elolvastam Zayn kikapta a kezemből a telefont. - Halló - szólt bele mosolyogva. - Ó, szia Ed. Mizu? - kérdezte. - Ühüm. Értem. Az szívás. Hát, sok sikert hozzá... Ugyan - nevetett fel. - Tudom. Oké, adom - nyújtotta nekem a telefont.
- Szia - köszöntem. - Mi az? 
- Hogy-hogy Zayn vette fel a telefont? - kérdezte. Ja igen, egyébként ők itt az utóbbi időben kibékültek... 
- Elvette tőlem ez a majom - vontam vállat. - Na, de miért hívtál? - kérdeztem. 
- Hát csak úgy. Nem sokára megyek randizni.
- Kivel? 
- Egy lánnyal - adta a rövid választ.
- Neve? 
- Uhm... Ashley. Majd bemutatom, ha minden összejön - mondta.
- Oké - mosolyogtam. 
- Le kell tennem. Majd hívlak, hogy hogy sikerült a randi.
- Oké. Akkor szia - köszöntem el.
- Szia - tette le. Felsóhajtottam, és alighogy leraktam a telefont az asztalra elénk, Zayn elvette onnan. - Héé - kaptam utána, de Ő feltartotta a kezében. - AZOKAT NE! - sipákoltam, és a telefonom után kapálóztam. Zayn az üzeneteimnél állapodott meg - hát hol máshol? -, és azokat kezdte nézegetni.
- "Megint összevesztem vele. Borzalmas. Utálom! Vagyis... Nem. De utálni akarom..." - olvasta fel halál komoly fejjel, én pedig elpirultam, majd még jobban rámásztam és a telefonért nyújtózkodtam. 
- Add már ide - könyörögtem. 
- "Majdnem megcsókolt. OMG." - olvasta fel az újabb üzenetet, én pedig ismételten elpirultam. - Haha - nézett rám gonoszul. 
- Jó, csak tessék. Olvasgasd csak - "sértődtem" meg, majd felálltam és kimentem a konyhába. Háttal álltam az ajtónak, de tudtam, hogy bejött utánam. Haha. Működött amit elgondoltam. 
- Jó, figyelj, bocs - jött oda hozzám, majd megállt a hátam mögött. 
- Jól megnéztél rajta mindent? - dünnyögtem mérgesen. 
- Hát, nem... - mondta halkan, majd lerakta a pultra a telefonom, én pedig felvettem és megnyitottam az üzeneteket.
- Nem? Hát tessék! Olvasd el ezt. Csak két szó - nyomtam a képébe a telefont, mire Ő elolvasta és rám nézett. - Tudtad eddig is, de most már biztos is lehetsz benne. És tudod, utálom ezt az egészet, a rohadt életbe! - kiabáltam, és amúgy fogalmam sem volt róla, hogy min kaptam fel ennyire a vizet. 
- Brit, én... - kezdte.
- Nem érdekel - mormogtam, majd kikerültem, kimentem a konyhából, s felrohantam a szobámba. 
Ledőltem az ágyamra, majd sírva olvastam el az üzenetet amit megmutattam neki. Csak két szó. "Szeretem Őt."