10.rész

Miután sikeresen bejutottunk a szobámba, én ledobtam magam az ágyamra, Ő pedig mellém telepedett.
- Nos? Kezdd te! - pillantott rám.
- Szóval, én ezt már nem...
- Bírod? Jó, mert én sem! - fejezte be a mondatom. 
- Igen. Sokáig. Nem bírom sokáig. Kikészülök! - nyavalyogtam, Ő pedig csak helyeslően bólogatott. 
- Én is kezdek kiborulni. Nem elég, hogy szerelmes vagyok belé... Ennek a tetejébe, van még neki pasija is. Beszarás - rázta meg a fejét. - Mi lesz ha elrakom láb alól a pasiját?
- Nos, börtönbe kerülsz. Valószínűleg - töprengtem el, miközben a hátamra fordultam. - Vajon mi lenne, ha kárt tennék abban a Nathalieban? - vontam fel a szemöldököm.  
- Nem tudom. De én örülnék neki. Nem bírom azt a csajt. Nem tudom Zayn hogy tudott beleszeretni - fintorgott. - A csaj, aki illene hozzá a szeme előtt van. De nem jönne rá... - mondta mosolyogva. 
- Ohh... Hát, ez kedves volt - mondtam, és megpróbáltam nem bekönnyezni. 
- Tudom - bólintott. - Uhm... Nem mondott semmit sem Hel? 
- Nos, csak annyit hogy utál - mondtam az igazat.
- Szuper - sóhajtott fel, majd elterült mellettem. 
- Szedd már össze magad, ember! Menj és harcolj érte. Trav, te nem ilyen vagy - ráztam meg a fejem. - Hány nőt csábítottál már el? 
- Sokat - vallotta be. - Jó, de Hel utál! Ő nem olyan, hogy rá mosolygok és már el is olvad tőlem. 
- Csak egy kicsit puhítani kell rajta. Hidd el, menni fog.
- Hát, ha nem akkor... Megtalálsz majd a pasija pincéjében. És hidd el... Nem fogok lélegezni - tette a kezét a szívére, majd felém fordult. - És te mit tervezel? - kérdezte vigyorogva.
- Én? Én szenvedek még - legyintettem. 
- Na... Ne csináld már. Menj és kiabáld le a fejét, ahogy szoktad - biztatott. 
- És mégis mit vágjak hozzá? - kérdeztem.
- Lehetőleg szavakat - bólintott összehúzott szemöldökkel. 
- Nem úgy, te észlény - nevettem fel. - Hanem hogy mit kiabáljak neki? Már lassan egy hete nem is beszéltünk semmit.
- Kiabáld azt amit mindig is szoktál.
- És mi az? 
- Az, hogy "Utállak" - kiáltott fel, mire befogtam a száját és felnevettem. 
- Ha ezt kiabálom, azzal nem lesz jobb jelen pillanatban - ráztam meg a fejem. - Á, mindegy. Szenvedek még inkább pár napot - mondtam, majd felálltam és az ajtó felé lépkedtem. 
- Nyisd ki az ajtót, mi előtt ki akarsz lépni rajta - tanácsolta, mire felnevettem.

Zayn elment délután Nathaliehoz - én legalább helyben volnék! -, és este nem jött haza. 
- Hívd fel újból! - utasítottam Travist. 
- Nem veszi fel - dobta el a telefont, majd idegesen a hajába túrt. 
- Nyugi, srácok. Biztos megvan valahol. Lehet, ott alszik Nathalienál - vonta meg a vállát Hel. - Amúgy is mi baja volna? 
- Nos, ilyenkor minden megfordul a fejemben. Soroljam? - kérdeztem idegesen. 
- Úristen! Lehet, hogy egy kád jégben fekszik és már nincsenek belső szervei! - szörnyedt el Travis. 
- Túl sok filmet nézel, ember - vigyorgott rá Hel. 
- Lehetséges - vont vállat. - De azért sose tudni - mosolyodott el Trav. Rám nézett, én pedig rákacsintottam és felmentem az emeletre a telefonommal együtt. 
- Vedd fel! Vedd fel! - kántáltam, miközben Zaynt hívtam. - Vedd már fel, a rohadt életbe! - kiáltottam el magam, majd dühösen a ágyamhoz vágtam a telefont. 
- Figyelj, én elmegyek... Izé, a pasimhoz - nyitott be hozzám Hel, mire csak bólintottam. - Nyugi már. Nem lesz semmi baja. Volt már ilyen, akkor is hazatalált. Most is haza fog jönni - ölelt meg szorosan, majd adott egy puszit az arcomra és kiment a szobámból. 

Hajnali 2. Szuper. Felijedtem, és nem bírtam visszaaludni. Szomjas voltam, tehát lebukdácsoltam inni. Még mindig nem jött haza. Hol lehet? Nathalienál. Mondta volna ha ott marad. Aztán meghallottam valamit. Kulcszörgés, kattanás, léptek, szitkozódás. 
- Bassza meg! - motyogta, majd hallottam, ahogy leveszi a cipőjét. 
- Zayn? - kérdeztem idegesen. 
- Szerinted? Ki más volna, bébi? - hallottam a hangját, majd nem sokára a közeledő alakját is megláttam. És 2 méterről megéreztem, hogy bűzlött az alkoholtól.
- Ne hívj így - mondtam higgadtan. - Mi történt? 

- Ugyan. Minden vágyad, hogy így hívjalak, nem igaz? - jött egyre közelebb, miközben én még a pultnak támaszkodtam. Nagyon részeg. - Igaza volt annak a kibaszott Ednek - nevetett fel keserűen. - Nathalie egy ribanc... - csuklott el a hangja a mondat végére, majd két karját a két oldalamra rakta, és a pultnak támaszkodott. - Szabad vagyok. Végre - lehelte, engem pedig majdnem elkapott a "Zayn szingli, örüljünk" érzés, de erőt vettem magamon. - Ami azt jelenti hogy mindenkit megkaphatok. Téged is - suttogta a fülembe. Te jó ég! 
- Részeg vagy. Nem tudod mit beszélsz - ráztam meg a fejem, majd kezeimet a mellkasára helyeztem és megpróbáltam eltolni. - Holnap erre már emlékezni sem fogsz.
- De igen... - motyogta a nyakamba. - Akarlak - dünnyögte.
- Dehogy akarsz. Csak a pia beszél belőled - mormogtam. Bárcsak ne az beszélne belőle... 
- Azt mondtam, hogy akarlak! - kapta el a két karom és elrántott a pulttól, majd a falnak lökött. Könnyek szöktek a szemembe, és felszisszentem. Kezét a pólóm aljához vezette, majd elkezdte felfelé húzni.
- Állj le, Zayn! - nyöszörögtem. Sötét - szinte már fekete - szemeit rám emelte, majd elvigyorodott. 
- Te is akarod! - morogta.
- Nem. Nem akarom - tiltakoztam. 
- Akár igen, akár nem... - sóhajtotta, majd a fejemet kissé arrébb billentve, ajkait nyakamra tapasztotta. Kezét ismét a pólómhoz vezette, én pedig sírni kezdtem.
- Travis! - sikítottam. - Travis! Segíts! - kiabáltam, mire Zayn befogta a szám, és vadul beleharapott a nyakamba. Felnyögtem, Ő pedig hümmögött. 
- Engedd el, Zayn! - kiáltott rá Trav, majd a pólójánál fogva elrántotta tőlem. Zayn elvigyorodott, aztán lendült az ökle. Trav arrébb ugrott, én sikítottam, Zayn pedig belevert egyet az ajtóba. 
- Bazd... - motyogta, miközben kezét szorongatta. Aztán hirtelen elterült a padlón. 
- Bealudt - guggolt le hozzá Travis. - Na, így is csak Zayn tud elaludni - rázta meg a fejét. - Hé, jól vagy? - állt meg előttem, mire én megráztam a fejem és szipogtam. Nyakamhoz kaptam a kezem és felszisszentem. A rohadt életbe. 
- Én... Én felmegyek... - mutogattam az emelet felé.
- Oké... Én pedig valahogy felráncigálom Zaynt a szobájába - mondta. Felcsoszogtam az emeletre, majd benyitottam a szobámba és bedőltem az ágyamba. 
Attól függetlenül hogy szerelmes voltam belé, majd fel robbantam a dühtől. Hogy képzelte? Részeg vagy sem, ezzel túl lőtt a célon. Utálom! Na jó, nem, de szeretném ezt érezni... Fogadok, semmire sem fog holnap emlékezni. Hát, nagyon jó lesz... 
Oldalamra fordultam, letöröltem könnyeimet, aztán szép lassan elaludtam. 

- Kelj fel, álomszuszék - kopogott be Travis, ezzel engem kirángatva az álomvilágból. Kinyitottam a szemem, pislogtam párat, aztán ásítva az órára néztem. 11:23. Ideje felkelni. 
A nyakamhoz nyúltam és eszembe jutott az éjszaka. Megráztam a fejem, majd felsóhajtottam. Elcsoszogtam a fürdőbe, majd rendbe raktam magam és visszabaktattam a szobámba. Felöltöztem, a hajam oldalra söpörtem - de ki nyírnám Zaynt -, aztán kiléptem a szobámból. 
- Reggelt - mondtam, amikor a konyhába értem. - Hel? 
- Még nem jött haza - tájékoztatott Travis, majd lerakott az asztalra egy adag kaját és megkopogtatta a széket. - Egyél.
- Zayn? - kérdeztem közömbösen. 
- Még alszik... Vagy nem tudom - vonta meg a vállát, majd leült velem szemben. - Hogy vagy? 
- Nagyszerűen - mondtam unottan. - Hogy vitted fel Zaynt?
- Nos, fájni fog szerintem mindene... - vigyorodott el.
- Ajánlom is - morogtam. Megettem amit kirakott elém Travis, majd felálltam és elmostam a tányérom. 
- Reggelt - jött be a konyhába Zayn.
- Reggelt - mondta Travis, majd felvont szemöldökkel nézett rá. Mintha ott sem volna úgy mosogattam tovább, Ő pedig beállt mellém és levett egy poharat a szekrényből. Rám nézett, én pedig szigorúan előre néztem és a tányért szuggeráltam. 
- Le van engedve a hajad - jegyezte meg, aztán bevett egy gyógyszert. Hümmögtem egyet miközben eltöröltem a tányért. - Szóval nem szólsz hozzám. Mit követtem el? 
- Majd rájössz - mondtam, majd elraktam a tányért. - Egyszer úgyis eszedbe jut. Csak próbálj meg gondolkodni. Az mindig bejön - javasoltam gúnyosan. - Egyébként nem tudom mit vagy úgy oda. 1 hete nem beszéltünk.
- Hú, már alig várom a vitát. Készítek kukoricát - csapta össze a tenyereit Travis. 
- Fogd be, Trav! - szóltam rá, mire visszaült a helyére és feltartotta a kezeit. 
- Kussolok! - nézegette az asztalt.
- Szólj, ha rájöttél valamire - ütögettem meg Zayn vállát, majd felmentem a szobámba. Pár perc múlva, amikor épp valami dögunalmas filmet néztem, kicsapódott az ajtó és Zayn viharzott be rajta.
- Mi...? Szóval te meg én...? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Nem... Nem feküdtünk le, ha erre vagy kíváncsi. De ha nincs itthon Travis, akkor te... 
- Te jó ég... - borzadt el. - Én... 
- És igen, le van engedve a hajam - bólintottam komolyan, majd a nyakamhoz nyúltam és elsöpörtem onnan a tincseimet. - Pontosan ezért - álltam meg előtte. Óvatosan a nyakamhoz nyúlt, majd végig húzta rajta az ujját. 
- Ezt én csináltam? - csodálkozott. 
- Igen.
- Le kellett volna állíts! - emelte fel a hangját, én pedig csodálkozva néztem rá. Mi van?
- Tessék? Részeg voltál és erőszakos! - kiabáltam rá. - És hidd el... Megpróbáltalak leállítani! 
- De...
- Mellesleg emlékeztetlek rá, hogy befogtad a számat miután sikítottam Travisnak - morogtam. - Ha nem sikítok, te ott... A konyhában... - motyogtam.
- Én... Sajnálom - hajtotta le a fejét. Nem szóltam semmit, csak felsóhajtottam. - De... Mitől fáj a kezem? 
- Beakartál húzni Travisnak. De Ő elhajolt, te pedig belevertél egyet az ajtóba - vontam meg a vállam. 
- Aha. Értem - bólintott. - Megérdemeltem.
- Meg - dünnyögtem, majd újra előresöpörtem a hajam. 
- Figyelj... Én tényleg sajnálom - nézett rám.
- Pff. Ugyan - legyintettem. - Más helyzetben még élveztem is volna - vigyorogtam a képébe, majd kikerültem és kimentem a szobából. 


Hiiiiii darling's*-*:3 Új rész:3 Remélem tetszett:33 Lehet komizni, pipálni, feliratkozni:D:D:3 Még mindig:D:D Pacsiiiii.xxx