- Menj el! - szipogtam, és letöröltem a könnyeimet. Mintha meg se hallotta volna, hogy mit mondtam, úgy nyitott be hozzám és jött oda hozzám. Felsóhajtott, lefeküdt mellém, majd magához ölelt.
- Ne akarj velem összejönni... - motyogta. - Én csak sírásra késztetlek - dünnyögte. - Mindig miattam sírsz - mondta meggyötört hangon.
- Nem mindig... - mormogtam mellkasába.
- Legtöbbször - helyesbített. - Jó, de akkor is utálom - vont vállat.
- Pedig megígértem, hogy nem fogok többet sírni miattad.
- Sajnálom - sóhajtott fel, s végigsimított a hajamon.
- Ugyan - legyintettem. - Már megszoktam - vigyorodtam el, és felnéztem rá. Arca pár centire volt az enyémtől, és éreztem forró leheletét. Alighogy súrolták ajkaink egymást - már eljutottunk idáig. Haha -, Hel tört be hozzám sírva. Igen, tudtam hogy ez lesz. Először meglepődött, aztán még jobban meglepődött, végül elfelejtett még sírni is.
- Ti...? Te jó ég. Bocsi - tartotta fel a kezeit. - Ugyan, ne is foglalkozzatok velem. Csókolózzatok csak, egy fél órája még én is ezt csináltam... - kezdett el újból sírni, mire felsóhajtottam és lemásztam Zaynről. Aztán felálltam és oda mentem a legjobb barátnőmhöz, s megöleltem.
- Jó, én már mentem is... - menekült Zayn. - Megyek és kinyírom azt a srácot - mormogta.
- Ne sírj, bébi. Nem éri meg - simogattam a haját Helnek, és előjöttek az emlékek, amikor Ed pont ezt mondta nekem...
- Oké, ne is foglalkozzatok velem. Végül is én vagyok a bátyja, de semmi gond - morogta Zayn, mire Hel elnevette magát. Aztán pár perc után röhögőgörcsöt kapott. Oké, ilyet is csak Ő tud... Igaz, jobb mintha sírna. Aztán egy másodperc alatt komoly lett.
- De ti... Veletek mi van? - nézett hol rám hol Zaynre.
- Na sziasztok - ment ki a szobából Zayn, én pedig ugyanezt próbáltam meg, csak Hel az ajtónak ugrott és bezárta előttem.
- Nem menekülsz - nézett rám összeszűkített szemekkel. - Nos? Mi volt az az előbb ott az ágyon? - kérdezte.
- Én nem tudom... - vontam vállat zavartan. - Azt se tudom mi van most. Nem tudom érez-e irántam valamit... Nem tudok semmit! - ültem le durcásan az ágyamra, majd hátra dőltem rajta.
- Ú, majd én kiszedem belőle - csillant fel a szeme.
- Eszedbe ne jusson! - ugrottam fel, majd az ajtóhoz mentem.
- Most miért? - kérdezte, és Ő is felállt.
- Mert ne! Vagyis ne most. Az feltűnő volna... - mondtam.
- De én most akarom tudni - ugrott az ajtóhoz mellém, majd kinyitotta azt - minden ellenkezésem ellenére is -, és kifutott rajta, én pedig utána.
- Zayn! - kiabálta el magát.
- Mi az? - jött ki a szobájából.
- Semmi! - sipákoltam.
- De igen... Szóval, az van hogy... - kezdte, de én befogtam a száját és rá mosolyogtam Zaynre.
- Oké. Mindketten meghülyültetek. Értem én - ment vissza a szobájába. Felsóhajtottam, majd elvettem Hel szájáról a kezem, aki diszkréten berúgta Zayn ajtaját.
- Mi van már? - kérdezte idegesen.
- Na ide figyelj... - kezdte, de én már ott sem voltam. Inkább elmenekültem. Egyébként milyen gyorsan kiheverte azt a pasit Hel...
Gondoltam elmegyek sétálni. Bementem a szobámba, magamra kaptam egy vékonyabb felsőt, majd lefutottam - majdnem elvágódtam -, a lépcsőn és kimentem a házból. Már vagy 1 órája sétáltam, amikor rájöttem arra, hogy fogalmam sincs, hogy merre mentem... Pechemre addigra már besötétedett, és egy sötét erdő mellett sétálgattam. Halál nyugodtságom egészen addig tartott, amíg meg nem hallottam egy reccsenést az erdőből. Amennyire ijedős vagyok, azonnal lefagytam és még könnyek is szöktek a szemembe. Mindenféle hülye gondolatok jártak a fejemben. Nem hoztam telefont. Basszus, basszus, basszus! És látok egy alakot messzebb. Te jó ég! - uralkodott el rajtam teljesen a pánik, és amilyen gyorsan csak tudtam, megfordultam és visszafelé indultam. Valami kiabálást hallottam, s én azonnal futásnak eredtem. Hátra néztem és egyre közelebb ért az az alak.
- Hé! - kiabált nekem. - Állj meg! - mintha meg se hallottam volna, úgy futottam tovább. - Nem bántalak, állj már meg! - kiabált rám hangosan. - Hát ezt nem hiszem el - mondta, majd futásnak eredt. Aztán beért, és elkapta a karom.
- Mi van? - kiabáltam rá ijedtemben.
- Hé, nyugi - engedte a karom, amit rángatni kezdtem. - Csak gondoltam ha már te is eltévedtél, meg én is, akkor mehetnénk együtt - vont vállat. Nagyszerű. Társaság...
- Honnan indultál?
- Én? A városból. Te? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Én nem - ráztam meg a fejem, és nem készültem elmondani, hogy honnan jöttem, bár végül megtudta...
- Oké, nem bízol bennem, igaz? - vonta fel a szemöldökét és közben elindultunk előre.
- Nem igazán - vontam vállat. - Idegenekben nem szokásom megbízni.
- Valamiért most mégis velem sétálsz...
- Mert nem akarok egyedül lenni!
- De idefelé is egyedül jöttél - vonta fel a szemöldökét, én pedig felsóhajtottam.
- Fogd be, és figyeld az utat - mormogtam, és gyorsítottam a lépteimen.
- Asszem' erről jöttem - motyogtam, és körbe néztem, de hiába, mert semmit sem láttam.
- Akkor gyerünk erre - mondta a pasi, akinek a nevét egyébként meg sem tudtam. - Ott egy ház - mondta.
- Igen, látom - bólintottam komolyan. - Ott lakom! - jelentettem ki.
- Ja, értem - mosolygott rám. - Uhm... Akkor én megyek tovább - motyogta. - Oké, szóval... Találkozunk még valamikor? - kérdezte.
- Én... Tudod nekem... - mutogattam zavartan. - Nem hiszem, hogy...
- Ja, értem - mormogta. - Akkor örültem a találkozásnak - mosolygott rám ismét, majd zsebre vágta a kezeit és tovább ballagott. Felsóhajtottam, majd beléptem a házba, ahol egy ideges Zayn-t találtam, aki épp a hajába túrt. Háttal állt nekem, szóval nem láthatott meg.
- Hol a fenében van már? - kérdezte idegesen.
- Itt - szólaltam meg, mire Drakulát meghazudtoló gyorsasággal fordult meg és jött oda hozzám.
- Jól vagy? - kérdezte a szemembe nézve.
- A lehető legjobban - bólintottam komolyan. - Miért?
- Mert... A-aggódtam - nyögte ki halkan.
- Nos, nem erőszakoltak meg, meg semmi ilyesmi - vontam vállat, majd felnéztem rá. - De azért örülök, hogy aggódtál miattam - mosolyogtam rá, aztán elnéztem mellette és megpillantottam Helt, aki épp a szájába tömött egy adag kukoricát. - Nem úgy, mint egyesek - néztem barátnőmre felvont szemöldökkel, akinek megállt a keze a szájától nem messze, a kukorica pedig leszóródott a lábára.
- Nos, én éreztem, hogy nincs semmi bajod - mondta. - Tudod... Az a különös hetedik érzék...
- Igen, persze - legyintettem vigyorogva, s meglepődtem, ugyanis Zayn magához vont és szorosan megölelt.
- Soha életemben nem aggódtam még ennyit! - motyogta.
- Jól vagyok, Zayn - mormogtam a mellkasába. - Soha életedben nem öleltél meg önszántadból - nevettem el magam. Felnéztem rá, és halványan elmosolyodott.
- Csak mert utáltalak...
- És most...?
- Most... Hát, most talán kedvellek - vigyorgott rám.
- Talán... - mormogtam szórakozottan.
- Egy icipicit - mutatta az ujjaival, majd elengedett. Elmosolyodtam, majd megfordultam. Ő pedig rá csapott a fenekemre. - Most pedig elmegyek zuhanyozni - haladt el mellettem vigyorogva.
- Nem, mert én megyek. És ne csapkodj - szaladtam utána, majd megelőztem. Utánam futott, én pedig feltrappoltam VOLNA a lépcsőn, ha nem vagyok szerencsétlen. Ugyanis megcsúsztam és vágódtam egy hatalmasat. - Azt hiszem, meghalok - mormogtam, miközben nevetni kezdtem előbbi bénázásom. Aztán ez a nevetés átment sírásba... - Basszus - motyogtam, majd szipogtam párat.
- Miért nem lepődök meg azon, hogy elestél? - haladt el lent Hel a konyhába, felvont szemöldökkel.
- Hé, jól vagy? - húzott fel Zayn, miközben próbálta nem el nevetni magát. - Nagyszerűen - szipogtam, majd ráálltam a lábamra és felbicegtem Zayn mellett. - Nevethetsz ám - fordultam felé.
- Á, nem... Nem volt ez... Vicces - ahogy kimondta az utolsó szót, úgy tört ki belőle a röhögés. - Istenem, ennyire bénát, mint te. Te jó ég, mekkorát estél! És az a fej közben... - röhögött folyamatosan. A fürdő elé értünk, ahol elengedtem Zaynt.
- Le tudsz zuhanyozni egyedül? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen. Kösz, de nem kell társaság - vigyorogtam rá, majd becsuktam előtte az ajtót.
Holnap Travis születésnapja - jutott eszembe zuhanyzás közben. Te jó ég. Nem vettem neki semmit...
Hiiiii darling's:') Remélem tetszett az új rész:D Bár szerintem semmi izgalmas nem volt benne, szóval bocsi:D:D
Nos, nem sokáig kell még várni arra, hogy összejöjjenek, ne aggódjatok:DD
Lehet pipálnii, komizni, feliratkozni...:3. Nem haragszom meg érte:D:D
Pacsii.xxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése