2013. augusztus 15., csütörtök

12.rész

Zayn nevetésére keltem. Hmm. Jó erre kelni. Szeretek erre kelni. Erre akarok felébredni életem végéig!! Te jó ég...
Felsóhajtottam, majd felültem az ágyban, mielőtt Zayn bejött volna hozzám és lehúzta volna rólam a takarót. Benyitott, majd csalódottan vette tudomásul, hogy már felkeltem.
- Min nevettél? - kérdeztem kíváncsian. 
- Azon, hogy mennyire utálsz - vetette oda. 
- Meddig szekálsz még ezzel? - kérdeztem sóhajtva.
- Ameddig be nem telik a pohár nálad - vigyorgott rám.
- Akkor már nem sokáig. Az a pillanat már közel van - mormogtam, majd lerúgtam magamról a takarót és kikerültem Zaynt. 
- Te jó ég! Bármennyire is utállak, el kell ismernem, hogy jó segged van - nézett utánam. 
- Jól van, Zayn. Akadj le rólam most, és a seggemről is, és menj ki a szobámból - toltam az ajtóig, miután a háta mögé mentem és becsuktam az orra előtt. Felsóhajtottam, aztán megráztam a fejem és elmentem a fürdőbe. 

- Reggelt - csaptam ki a konyha ajtaját, majd beviharzottam rajta. 
- Neked is - válaszolt Travis, miközben Zaynt nézte, aki engem nézett. 
- Ne nézz - néztem rá összeszűkített szemekkel Zaynre, majd a pulthoz fordultam, ahol levettem magamnak egy poharat, amibe töltöttem vizet és inni kezdtem. Mivel a közelemben volt a mikró, így háttal nekik is láttam hogy mit csinálnak. Nos... Travis feltartott hüvelykujjal nézett Zayn után, aki épp egy enyhén félre érthető táncmozdulatot csinált a hátam mögött! Mivel épp ittam, így ami a számban volt ital, vissza köptem a pohárba. Belsősikítást végeztem, majd lassan megfordultam. Zayn fütyörészni kezdett, Travis meg fogta a fejét. 
- Ez mi volt az előbb? - kérdeztem rezzenéstelen arccal. 
- Micsoda? - nézett rám Zayn tágra nyílt szemekkel. 
- Az... Az előbb amit csináltál! 
- Nem tudom miről beszélsz - rázta meg a fejét. 
- Na ne játszd nekem a hülyét, Malik - ráztam meg a mutató ujjam, majd csípőre vágtam a kezem. 
- Mintha az anyámat láttam volna az előbbi mozdulataidnál - mondta Travis nevetve, mire megforgattam a szemem. 
- Szóval? 
- Szóval mi? Nem csináltam semmit! 
- Szívás, mert láttam - kacsintottam rá. - Ne is tagadd, bébi - húztam végig a kezem a mellkasán, majd elvigyorodtam és kikerültem. 
- Hallucinálsz! - kiabált utánam, de nem foglalkoztam vele.

- Ébresztő! - tört be hozzám Zayn délután. 
- Mi van? - kérdeztem álmosan, majd kikapcsoltam a tévét, amin úgy látszik elaludtam. 
- Kelj fel, ember - guggolt le az ágyam mellé. 
- Azt kérdeztem, mi van? - mondtam, s ásítottam egyet.
- Kitaláltuk, hogy elmegyünk bulizni. Hel nincs itthon, szóval Ő nem jön... Csak így hárman - vont vállat, majd elmosolyodott.
- Te bulizol? Na, oda én nem megyek. Féltem a nyakam - dünnyögtem, aztán belefúrtam a fejem a párnába. 
- Na ez most fájt szegény lelkemnek - mondta sértetten. 
- Bocs - nevettem bele a párnába, majd felemeltem a fejem és ránéztem. - Nincs kedvem menni. Hagyjatok békén. Aludni akarok - mormogtam, majd visszaejtettem a fejem a párnára. Aztán a hátamra fordultam és szenvedni kezdtem. Felsóhajtottam, majd ásítottam.
- Ne szenvedj már ennyire! - vigyorgott rám. 
- Nem megyek - ráztam meg a fejem. 
- Kelj fel - húzta ki a párnát a fejem alól, mire morogtam egyet. 
- Nem! - tiltakoztam. 
- Hát jó. Egyszer élek - motyogta, majd felállt a padlóról és fölém mászott. - Felkelsz, vagy én vigyelek ki innen? - nézett le rám, miközben a két oldalamon támaszkodott a karján. Te jó ég! Újabb belső sikítást végeztem, miközben fapofával néztem rá. 
- Szállj le rólam - mondtam szórakozottan. 
- Nekem jó itt - mondta. - Na? Melyiket választod? - vigyorgott le rám.
- Egyiket sem - bólintottam határozottan. 
- Reménytelen vagy - rázta meg a fejét. - Hát jó. Te fogsz elkésni, nem én - nézett rám komolyan, én pedig elröhögtem magam.
- Na, ez az a mondat ami nem hat rám, ha nyár van - mosolyogtam rá.
- Akkor mi hat rád? - vonta fel a szemöldökét. Te - gondoltam, de inkább csak vállat vontam. - Ne akarjam tudni, igaz? - vigyorgott gonoszul.
- Úgyis sejted, nem igaz? - mondtam gúnyosan, majd felsóhajtottam. - Meddig maradunk még így? Mert nekem jó. Csak... Nem fáj a kezed, vagy valami egyéb...? - kérdeztem, miközben az ujjaimmal babráltam. 
- Nocsak... Nem tán' zavarban vagy? - nevetett fel. Felnéztem rá, és találkozott tekintetünk. Csokoládé barna szemeiben elvesztem, és csak arra eszméltem fel, hogy arca közeledik az enyém felé. 
- Srá... - nyitott be hirtelen Travis. - ...cok... Uhm, én... Bocsi - tartotta fel a kezeit, és miután felocsúdott a döbbenetből, kihátrált, s becsukta az ajtót. 
- Akkor én most... - mászott le rólam Zayn. 
- Én pedig... - ültem fel zavartan, majd lerúgtam magamról a takarót és a fürdő felé indultam.
- Én kimegyek... - motyogta Zayn, majd kimenekült a szobámból. 
- Te jó ég - suttogtam magam elé. Majdnem megcsókolt - gondoltam és egy hatalmas vigyor terült el az arcomon. - Megakart csókolni - mormogtam szórakozottan. Na még 3 év, mire el is jutunk a csókig. Valaki úgyis mindig megzavar... Kinyírom Travist! Na jó, nem, de legszívesebben megütném!

*Zayn szemszöge*
Majdnem megcsókoltam! Mi ez? Nem! Én nem szerethetek belé! Nem, nem és nem! - gondolkodtam, miközben lefelé trappoltam a lépcsőn. Travis a kanapén ült és épp csatornát váltott, amikor felkapta a fejét.
- Haver, mi volt az az előbb? - ugrott oda hozzám. 
- Egy majdnem csók - mormogtam. - Vágod? Majdnem megcsókoltam! - mondtam, miközben megfogtam a vállát két oldalt és elkezdtem rázogatni. 
- Oké, értem - rázta le Travis a kezeimet magáról. - Kezdesz beleszeretni, ugye? - kérdezte vigyorogva.
- Nem! Nem és nem! - toporzékoltam. 
- Ezt nem lehet megakadályozni. Ez csak úgy jön... Ahogy most is - veregetett vállon, majd visszaült a tévé elé. Hát, kösz. Most "nagyon" megnyugtatott... 
- De én utálom Őt! - mondtam magamnak. - Vagy nem? Istenem! Nem tudom - szörnyedtem el, majd a kanapéhoz mentem és kiterültem rajta. - Szerinted? - néztem legjobb barátomra.
- Szerintem most akartad megcsókolni - vonta fel a szemöldökét. 
- Csak mert...
- Csak mert szereted, ember - mosolygott rám. - Fogadd el - mondta. Felsóhajtottam, aztán felültem és a konyhába indultam. Miért? - kérdeztem magamtól, aztán bevánszorogtam az ajtón és Britet találtam az asztalnál. Te jó ég. Mikor jött le? Hallotta mit beszéltünk? 
Zavartan kotorászott a tányérjában - amiből a fél kaja egyébként az asztalon volt... - és közben a haja előrehullott az arcába, ahogy lehajtotta fejét. Bekapott egy falat rántottát, és rágni kezdte, én pedig még mindig ott álltam és néztem. Megráztam a fejem, majd a pulthoz mentem és öntöttem magamnak vizet. Miért vagyok ennyire zavarban? Én?! Én nem vagyok ilyen! Felsóhajtottam, majd megfordultam és neki mentem Britnek, aki épp a hátam mögött akart elmenni. A tányér, ami a kezében volt, elejtette és darabokra tört a földön.

- Hát ezt nem hiszem el - motyogta, majd lehajolt, hogy felszedje a darabkákat. 
- Srácok. Nyughassatok már, az Istenért! - kiabált be Travis, és asszem' röhögött. 
- Uhm, én... Bocs - dünnyögtem. - Hagyd, majd én összeszedem - mondtam, majd megfogtam a kezét és elvettem tőle a nagyobb darabokat, amiket már összeszedett. 
- Nem vagyok béna, én is összetudom szedni! - mondta, majd szemembe nézett és elvette a kezét az enyémtől. 
- De nem kell! Majd én megcsinálom - erősködtem és leguggoltam. Dünnyögött valamit, majd Ő is leguggolt előttem és szedegetni kezdte. Felsóhajtottam, mire rám nézett.
- Reménytelen vagy - vontam vállat. 
- Ezt már egyszer mondtad - túrt bele a hajába a szabad kezével, majd felszisszent és elejtette a darabokat. 
- Látod? Mondtam, hogy hagyd - dörrentem rá, majd felálltam utána és kezét a hideg víz alá dugtam. Pár perc múlva bekötött kézzel ült a pulton, miközben én a tányér részeit szedtem felfelé. 

*Brit szemszöge*
- Skacok, ma nem jó a buli. Nem tudok menni - jött be a konyhába Trav. - De ti mehettek ketten, ha akartok... - halkult el a mondat végére, majd az ajtófélfának dőlt. 
- Az nem jó ötlet - nevetett Zayn zavartan. 
- Szerintem sem - húztam el a számat. 
- Jó, ti tudjátok - emelte fel a kezeit Travis. - Majd bepótoljuk. Ja, és ma nem leszek itthon este... Hel sincs itthon. Úgyhogy ketten lesztek. Tiétek a ház - kacsintott ránk, mire mindketten fapofával néztünk rá. - Na jó. Befogom - nevetett fel idegesen.
- Jól teszed - bólintott Zayn, majd felállt a földről. - Kész - jelentette ki, és azt hiszem valamiféle gratuláció félére várt. 
- Nagyszerű - mormogtam szórakozottan, majd leugrottam a pultról, ami rossz ötlet volt, ugyanis megbotlottam és ha nem kap el Zayn, akkor meglátogattam volna a padlót. 
- Ez kész - mormogtam, és megpróbáltam lecsillapítani a szívverésem. Ugyanis megijedtem! Nem Zayn miatt vert a szívem annyira...
- Valamelyikőtökkel fog még ma történni valami - vigyorgott Travis, majd kiment a konyhából. Miután rájöttem, hogy Zayn még mindig tart, így kihasználtam az alkalmat és szorosan megöleltem. Először meglepődött, aztán óvatosan visszaölelt és felsóhajtott. 
- Tudod, én azt hiszem, hogy... 
- Utálsz? - kérdezte, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Igen. Pontosan - dünnyögtem mellkasába. Tudja, hogy mit akartam mondani...

Hiiiii darliing's:3 So, új réész:3 Remélem tetszett:') Lehet komizni, pipálni, stb...:'D
Ú, az utóbbi pár napban, kaptam 2-3 díjat is, amit nagyon, nagyon, 1000x nagyon köszönök!:3 És a többit is:) Jól esik mind:3 Imádlak titeket!.xx:D Pacsii.xx

U.i.: Azon gondolkodom, hogy meddig húzzam még azt, hogy összejöjjön Zayn és Brit... Na mindegy... Majd még meglátom:D:D:D

4 megjegyzés:

  1. Hűű nagyon jó lett imádom, hogy Zayn ilyen köcsög :D Szerintem húzd addig amíg tudod, de ha már nem megy akkor ne erőltesd, bízd a megérzéseidre, az én blogomon is meg van írva a 17. részig és húzom húzom, de egy idő után már nem lehet tovább nyújtani a tésztát... :) Szóval amíg van ihlet írj ha már nincs akkor csapj bele a dolgok közepébe :) Csak így tovább nagyon ügyi vagy és siess a kövivel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaaaj, köszönöm a tanácsot!:)) Jól esik:D De tényleg...:)
      És... Sietek.xxx

      Törlés
  2. Juj nagyon nagyon szupi rész lett!:) Imádom*-* Alog várom a kövit:)

    VálaszTörlés