8.rész

- Hát te? - kérdeztem nagy szemekkel. 
-Uhm, én csak... Épp... Itt mentem el... Arra... - mutatott a szobája felé, majd gyorsan el is tűnt a szemünk elől. 
- Egyértelmű hogy hallott mindent - bólintott Ed. 
- Szerinted is? - estem pánikba, majd riadtan felnéztem rá.
- Ühüm. Tuti - bólogatott.
- Basszus! - mondtam. - Megyek és kiszedem belőle mit hallott! - határoztam el, majd el is indultam, de Ed visszarántott a kezemnél fogva.
- De aztán ne sírva gyere ki tőle - nézett a szemembe komolyan, mire elmosolyodtam és megszorítottam a kezét. 
- Nem fogok sírni - ígértem meg, majd elindultam Zayn szobája felé. Kopogás nélkül berontottam hozzá, mire Ő mérges fejjel nézett rám.
- Kopogni komolyan luxus? - pufogott. 
- Mit hallottál? - tértem a lényegre csípőre tett kézzel.
- Semmit! - emelte fel a kezét védekezésképpen, majd felvont szemöldökkel nézett rám. - Hallanom kellett volna valamit?
- Uhm... N-nem - dadogtam tágra nyílt szemekkel. Elmosolyodott, majd felállt és elém lépett. Arcát közel tolta enyémhez, forró leheletét éreztem az arcomon. Szívem hevesen kezdett verni, és nehezebben vettem levegőt. 
- Mit titkolsz? - suttogta, majd lenézett ajkaimra és lehunyta szemét. Abban a percben azt hittem, hogy megfog csókolni, de aztán - nagy csalódottságomra - megrázta a fejét, majd hátrált egy lépést. Beletúrt a hajába, majd elfordult. - Bocs... Ez...
- Hagyjuk - motyogtam lemondóan, és egy "Ez sosem fog nekem összejönni" keserű sóhajjal elfordultam és az ajtó felé lépkedtem. 
- Várj! - szólalt meg. - Izé... Csak annyit hallottam hogy "Jobb színész vagyok mint te..". Vagyis valami ilyesmi volt... - dünnyögte, majd megfordult és szemeimbe nézett. - De nem tudom mire értette, szóval... - vonta meg a vállát. - De miért fontos?
- Nem fontos - füllentettem, majd kisétáltam az ajtón és sóhajtva becsuktam. 
- Na? - kérdeztem Ed, majd ellökte magát a faltól. 
- Csak a te mondatodat hallotta. Azt mondta hogy nem érti mire mondtad, szóval... - motyogtam. 
- Mi az? - kérdezte, majd felemelte a fejem az államnál fogva. - Mit csinált? Komolyan mondom, miatta szenvedsz mindig - mondta ingerülten. 
- Nyugi, te mamut! - nevettem rá, majd megöleltem. 
- De tényleg... - sóhajtott fel. - Legközelebb megütöm - dünnyögte hajamba, majd szorosan magához ölelt.
- Ne verekedj, bébi - vigyorodtam el, majd megfogtam a kezét és levezettem az emeletről. - Kérsz valamit? - indultam a konyhába. 
- Nem, köszi - mosolygott rám, mire bólintottam, és bementem a konyhába. A pultnál álltam,  és pont egy pohár alját nézegettem, amikor valaki megölelt hátulról. 

- Csak hogy hitelesebb legyen az alakítás - dünnyögte a fülembe Ed, mire vigyorogva bólintottam és megfordultam az ölelésében. Kezeimet nyaka köré fontam, és pont láttam hogy Zayn bejön a konyhába, amikor Ed közelebb hajolt hozzám. 
- Csókolj meg! - suttogtam.
- Arra készülök, cica - vigyorgott rám, majd addig közelített, míg ajkaink összeértek. Közelebb vont magához a derekamnál fogva, én pedig hajába túrtam. 
- Menjetek szobára, mielőtt itt belemélyülnétek a dolgokba - jegyezte meg Zayn.
- Ne féltékenykedj - vigyorgott Ed.
- Hidd el, nem féltékenykedem - fintorgott Zayn, majd egy pohár vizet vett a kezébe. 
- Na persze - bólintott a "pasim". - Igazad van... Mert sokkal jobb egy olyan lánnyal együtt lenni, akin fél kiló vakolat van, és gondolom minden hónapban más pasival van... Látom, épp te vagy soron, haver. Hát... Sajnállak - mondta Ed, egy zsáknyi gúnnyal a hangjában.
- Fogd be a pofád! - dörrent rá Zayn idegesen. - Tudod, Brit... - kezdte nekem címezve a szavait. - Mindig is "utáltalak" az elmúlt három év alatt... De... Most sajnállak. Sajnállak, mert ennél a pasinál... - emelte tekintetét Edre. - ...te sokkal jobbat érdemelsz.
- Pont te mondod? Pont te? Istenem! Te kínoztad szegény lányt jó pár hónapon keresztül! 
- Ugyan mivel kínoztam volna? - nyitotta nagyokra a szemeit, majd rám nézett. 
- Tudod te azt nagyon jól! - sziszegte Ed ingerülten, és kezei jobban szorították a derekam. Zayn szólásra nyitotta száját, de vissza is csukta, majd rám pillantott. Travis viharzott be a konyhába, majd tapsolt kettőt.
- Na, és akkor most... Ki kér vacsorát? Mindenki? Oké... Üljetek le! Most rögtön! - szólalt meg, mire mi engedelmeskedtünk és leültünk az asztalhoz. Ed, én és Zayn. Nagyszerű. Jó helyen vagyok... 
Zayn és Ed is enyhén ideges arckifejezéssel ültek mellettem, én pedig sóhajtva hátra dőltem. Travis rántottát rakott mindenki elé, majd Ő is leült Zayn és Ed közé. Csak épp a másik oldalon. Nos, így már nem tudnak egymásnak ugrani... Talán.
- És... Mizu? - kérdezte Travis, majd kapott 2 ideges, és 1 unott szempárt.  - Szóval... 
- Ne kérdezz semmit! - morogta Zayn, majd belebukott a tányérjába. Mindenki csendben vacsorázott, majd Zayn idegbetegen kitolta a székét, ami egyébként majdnem fel is borult, majd tányérját a mosogatóba dobva megállt mellettem. 
- Beszélnünk kell! - nézett le rám.
- Én... - makogtam tágra nyílt szemekkel, miközben azon gondolkodtam, hogy mit akar velem megbeszélni.
- Nem akar beszélgetni! - szólalt meg Ed. 
- Nem te fogod eldönteni mit akar és mit nem - mondta Zayn. - Nos? - fordult újra felém.
- Uhm... - kezdtem volna, ha Ed nem szól bele megint.
- Nem. Akar. Beszélgetni. 
- Ne. Szólj. Bele! - mordult rá Zayn. 
- Már hogy ne szólnék bele? Jogom van bele szólni! - kiabált Ed. 
- Jogod van, vagy nincs jogod... Leszarom - vigyorodott el. - Nos? - kérdezte újból tőlem. 
- Miről...
- Nem akar... - szólt közbe Ed.
- Akarsz... 
- Mondom, hogy nem! 
- Beszélgetni? - fejeztem be a kérdésem nagy nehezen.
- Majd megtudod... Most pedig gyere - rántott fel a székről,mire majdnem előre estem.
- Vigyázz már, te állat - mordultam rá, mire motyogott valamit, megragadta a karom, aztán elráncigált a konyhából.

*Ed szemszöge* 
- Ugye nincs köztetek semmi? - tért a témára azonnal Travis, amint elhagyták a konyhát Briték. 
- Csak a legjobb barátja vagyok - vontam vállat, miközben az ujjaimmal doboltam az asztalon. Most minek hazudjak? Egyszer úgyis minden kiderül...
- Gondoltam - bólintott. - Mindegy. Én nem mondok Zaynnek semmit.
- Oké. Azt megköszönném, mert Brit engem nyírna ki - mondtam. Mormogott valamit, majd felállt és a tányérját elmosva, kiment a konyhából.
Úgy érzem rossz ötlet ez az egész. Egy nagy elcseszettség. Kár, hogy belementem... 

*Brit szemszöge*
- Tessék? - néztem Zaynre tágra nyílt szemekkel.
- Mondom... TUDOM, hogy még szerelmes vagy belém - ismételte meg önmagát...

Hiiiiiiiiii.xx Megérkezett az új réész!:3 Remélem tetszett:D Komizz, pipáálj, iratkozz fel ha akarsz!:3 Pacsii.x