9.rész

- Hát te hülye vagy - mormogtam, majd az ajtó felé fordultam és léptem egyet, amikor elkapta a karom és visszarántott. 
- Mondd a szemembe, hogy nem vagy belém szerelmes - mormogta közel hajolva hozzám.
- Nem mindegy az neked? Ott van a kibaszott csajod, nehogy velem foglalkozz már! - kiabáltam rá ingerülten.
- Szóval szerelmes vagy még mindig belém... És Ed? Várj... - mormogta, majd mintha egy villanykörte villant volna az agyában, olyan gyorsan kapta felém a fejét. - Nem is jártok! Te jó Isten! Tényleg... Azért mondta, hogy Ő jobb színész mint te... Istenem! Hogy erre eddig hogy nem jöttem rá? Jézusom! 
- Ez neked most miért fáj? - kérdeztem szemeimet forgatva. 
- Nincs itt semmilyen járás! Csak azért csináltatok úgy, hogy én azt higgyem, hogy már nem vagy belém szerelmes... Ez... Ez szánalmas - döntötte kissé oldalra a fejét, majd megcsóválta azt. 
- Mi a faszt foglalkozol te velem? Egyik percben 10 méteres távolságban elkerülsz, a másikban meg már magadhoz rántasz és közel hajolsz hozzám és mintha... Mintha meg akarnál csókolni. Két kibaszott hónapja ezt csinálod! És vágod... Ez neked lehet hogy jó, de nekem kurvára nem! - ordítottam a képébe, majd idegesen a hajamba túrtam. - Felejts el a picsába. Közelembe se gyere. Elegem van! - kiabáltam, majd tágra nyílt szemeitől elfordulva kicsaptam az ajtót és bevágtam magam után. 

*Zayn szemszöge* 
Haragszik rám. Úgy igazán. Nem úgy, hogy pár nap és megbékél... Hanem most pár... Hónap. 
Tényleg ezt csináltam volna vele? Szerelmes belém és én még teszek rá egy lapáttal, hogy rosszabb legyen neki. Bele se gondoltam. Te jó ég, mekkora egy barom vagyok! 
Megdermedve álltam a szobám közepén, és a telefonom csörgése rángatott ki a töprengésemből. 
- Nathalie... - olvastam el a telefonom képernyőjéről, majd nagyot sóhajtva felvettem.
- Szia, szívem - szólt bele vékony hangon, bennem pedig felmerült egy szó. Hiba. Hiba volt vele összejönni. 
- Szia - köszöntem a lehető legvidámabb hangon, miközben a csukott ajtót nézegettem, amin nem rég Brit viharzott ki. 
- Már most hiányzol. Pedig nem rég mentem el - sipákolt a telefonba, amit kicsit távolabb tartottam a fülemtől, nehogy beszakadjon a dobhártyám...
- Ühüm... Te is nekem - nyögtem ki, miközben leültem egy székre.
- Mi a baj? 
- Semmi. Csak fáradt vagyok. Hosszú nap volt a mai - mormogtam. 
- Akkor feküdj le, és pihenj... Ajj, bárcsak ott lehetnék... - vinnyogta. 
- Igen, jó volna - dünnyögtem a lehető legmeggyőzőbben. 
- Na jó. Leteszlek, mert hallom hogy nagyon fáradt vagy. Meg amúgy is dolgom van - halkult el a hangja a mondat végére. Megcsal - suttogta a tudatalattim. Megráztam a fejem, majd elköszöntem és kinyomtam a telefont. 

*Brit szemszöge*
Szeretem, hogy ilyen messze lakunk a várostól. Csendes legalább a környék. Főleg, amikor nem veszekszünk. 
Kiszaladtam a házból, majd egy nagy fa alá ültem le. Egy nap alatt lepörgött minden. Kitaláltam a hülyeségem, megvalósítottam és végül ki is derült és most megint összevesztünk Zaynnel. Kitudja mikor fogok vele legközelebb beszélni. Hurrá. Sose fogunk egyről a kettőre jutni. 
Szánalmasnak tart. Végül is. Igaza van... És nem mellesleg barátnője is van. Hát ezt... Megszívtam. 
- Mi történt már megint? - hallottam meg egy hangot a hátam mögül, majd nem sokára társult hozzá Hel alakja. Leült mellém, majd felsóhajtott.
- Összevesztünk. Megint - sóhajtottam.
- Igen. Ezt gondoltam - bólintott. - De most komolyan... Mit érzel iránta? 
- Szeretném gyűlölni. Szeretném legalább csak egy icipicit is utálni... De egyszerűen már nem megy. Pedig annyira nem akarom ezt érezni, amit most jelen pillanatban érzek... Amikor meglátom, azonnal hevesebben kezd verni a szívem. De hiába, ugyan úgy veszekszem vele és leordítom a fejét. Utálom! Utálom, hogy szerelmes vagyok belé... Érted?
- Értem én - mosolyodott el. - Egyszer minden rendbe jön... És kitudja... Lehet, hogy még össze is jöttök - ölelt meg. - Te figyelj... Nem tudsz valamit Travisról? Mostanában olyan hülyén viselkedik velem... - tolt el magától, majd az arcom kezdte fürkészni.
- Uhm... Én... Nem mondok semmit - ráztam meg a fejem.
- Légyszí' - nézett rám bociszemekkel. - Tudsz valamit, amit én nem.
- Nem! - álltam fel, majd a ház felé indultam futva, Ő pedig utánam iramodott.
- Előlem nem menekülsz, cica - szaladt utánam.
- Kérdezd meg őt! - szóltam neki hátra, majd megálltam Travis előtt. - Hel beszélgetni akar! 
- Tessék? Miről? Velem? - kerekedtek el a szemei. 
- Ne értetlenkedjél már! Igen, veled, kicsi fiam! Úgyhogy ügyes légy, és éld túl valahogy - vigyorogtam rá, majd eliszkoltam az emelet felé. Fent Zayn jött szembe, én pedig elakartam kerülni valahogy, de kissé feltűnő lett volna, ha épp akkor fordulok vissza. 
- Brit... - szólított meg, amikor elmentem mellette.
- Ne! Nem érdekelsz - mormogtam, majd kicsaptam az ajtómat és bementem rajta. 
- Kérlek - rakta a lábát az ajtóhoz. 
- Nem! Vedd el a lábad onnan, vagy eltöröm! - szóltam rá, mire bólintott, elvette a lábát és ellépett az ajtótól, amit aztán bevágtam. 

Megmondtam neki hogy hagyjon békén! Erre jön itt és megszólít. Ajj, de aranyos. Akkor sem érdekel. Szenvedjen. Úgyis én is azt csinálom.. Már elég régóta. Ő pedig még tesz rá egy lapáttal, hogy még szarabb legyen nekem. Elmehet a picsába!
Hirtelen tört rám a sírás. Tudtam, az első könnycsepp után jön a többi ezer. Elterültem az ágyon és a párnámba zokogtam. 
- Legyen már vége ennek az egésznek... Nem akarok szerelmes lenni belé... - sírtam. Szerettem volna, ha bejön, hogy elmondom mit akarok és hopp... Úgy lesz. De nem. Helyette inkább még jobban sírtam. 
Aztán hirtelen kinyílt az ajtó és Ed lépett be rajta. 
- Basszus, Brit! Ne csináld már... - szaladt oda hozzám, majd leült mellém és magához ölelt. 
- Annyira utálom ezt... - szorongattam a pólóját, és komolyan úgy kapaszkodtam bele, mintha Ő volna az egyetlen, aki megmenthet valami elől. Valami elől, aminek Zayn a neve. 
- Elhiszem. De mondtam már, hogy nem éri meg sírni miatta. Hallod? - törölte le a könnyeimet. - Ez egy... Gyökér. 
- Tudja hogy nem is vagyunk együtt.
- Tudom - sóhajtotta. 
- Azt mondta szánalmas dolog az ilyen... És igaza van!
- Psszt. Nincs igaza - simított végig a hajamon. 
- De igen - erősködtem. Nem szólt semmit, csak szorosan ölelt, egészen addig, amíg abba nem hagytam a sírást.
- Oké, sokkal jobb - álltam fel, majd agresszívan letöröltem az arcom. - Most pedig megfogadom, hogy nem fogok többet sírni Zayn miatt! - emeltem fel a kezem. - Igaz, ez biztos hogy nem fog összejönni, de nem probléma... - dünnyögtem. 
- Úgy legyen - bólintott Ed, majd felállt és odajött hozzám. 
- Most pedig megyek és erősnek mutatom magam - döntöttem el, majd az ajtó felé indultam. 
- Menj... - sóhajtotta Ed, majd utánam iramodott. - De Brit... Szerintem ez kisírt fejjel nem fog menni - húzta félre a száját, majd elmosolyodott.
- Igaz - bólintottam és a fürdőbe iramodtam. Lemostam az arcom, aztán beálltam Ed elé.
- Uhm... Határozottan jobban nézel ki - vigyorodott el. 

- Te sírtál? - nézett rám Hel, amikor leértem a nappali.
- Nem! - vágtam rá, miközben éreztem magamon Zayn tekintetét. 
- Ismerlek - erősködött Hel.
- Pofa be, Hel! - szólt rá Ed. 
- Oké, bocsi - nézett rá nagy szemekkel, majd felém fordult, mire megvontam a vállam. - Beszélgessünk, Brit - kapta el a karom, majd kiráncigált a házból. 
- Miről? - kérdeztem sóhajtva.
- Te tudtad, hogy Travis szerelmes belém? - kérdezte vádlón. 
- Tudtam - mondtam vigyorogva. 
- Miért nem mondtad el? - sipította fülembe.
- Mert nem akartam - ráztam meg a fejem, majd értetlenül néztem rá. - Úgyse változtatott volna semmin. Úgyis utálod - vontam meg a vállam. - Vagy nincs igazam? - vontam fel a szemöldököm. 
- De... De igazad van - legyintett.   

*1 hét múlva*
Trav pontosan abba a helyzetben van, mint amiben én is. Ő szerelmes, de akibe szerelmes, annak van valakije. Nos... Szar ügy. 
Kétségbeesetten szaladgáltam az emeleten, mint aki be van sózva valami miatt. Travis jött szembe velem és Ő is nagyon keresett valakit. Megláttam és felcsillant a szemem. Egymás felé iramodtunk, aztán lefékeztünk 1 méterre egymástól. 
- Beszélnünk kell! - szólaltunk meg szinte egyszerre, mire elnevettük magunkat. - Segíts, basszus! - mondtuk megint egyszerre, mire megráztam a fejem és be akartam lökni a szobámba. Csukott ajtón keresztül. Aú, még nekem is fájt... 


Hiiiiiiiiiiii.xxxxx. Új réész:D Nos, remélem tetszett az éjszaka fél egykor megírt rész:D:3 Nos, lehet komiznii, pipálni, felírakozni :3 Nem fogok érte haragudni:D:D Pacsiii.xxx